Kategória: Konvergens kommunikáció

Videokommunikáció. A legtöbb embernek erről a szóról valami nehézkesen használható, méregdrága, kicsit esetlen, leginkább egy televízió képében megjelenő eszköz jut eszébe. Valamivel jobb a helyzet, ha az első asszociációnk egy a számítógépünkön megjelenő ablakhoz vezet, amely valamely ingyenes szolgáltatásnak köszönhetően néha jól, többször rossz minőségben közvetíti felénk egy távoli helyszínen helyet foglaló beszélgetőtársunk képét. Ma még kevesen vannak olyanok, – legalábbis hazánkban –, akiknek a videokommunikációról egy olyan lehetőség jut eszébe, amely az üzleti kommunikációt hatékonyabbá és egyszerűbbé teszi, amelyre standard üzleti folyamatokat építhetünk, amely a partnerek közötti, illetve a vállalaton belüli kapcsolattartást szorosabbra fűzi, végső soron pedig az üzleti eredményeinkre is pozitív hatással van.

De milyen helyzetekben érdemes ma videokommunikációs megoldás bevezetésén gondolkodnia? Az egyszerű és rövid válasz az, hogy „mindenkinek”, de ennél azért fogalmazzunk egy kicsit árnyaltabban:

Read More »

Cimkék:

A munkámból adódóan hetente legalább 12 órát töltök a volán mögött. Ez sok szempontból rossz, fárasztó és veszélyes, de azért van néhány jó oldala is. Például a Kossuth Rádió. Nem(csak) azért vagyok elfogult ezzel az adóval szemben, mert velük együttműködve valósítottuk meg nemrég azt a Magyarországon, de talán még Európában is egyedülálló akciót, amikor az Unió születésnapjára készült monstre műsorfolyamot úgy támogattuk, hogy az egyes országokba meghívott vendégeket a szó szoros értelmében a budapesti stúdió asztalához ültettük – a telepresence technológia segítségével, hanem azért is, mert itt nem kell idegesítően ismétlődő zeneszámokat hallgatnom, hanem az emberi beszéd – a szavak – erejét érezhetem. (Ennyit a reklámról, de azért hadd említsem meg Markovits Ferenc nevét, aki – hogy is mondjam illendően – nem legénykorában van, mégis meglátta és megérezte a telepresence lehetőségét még egy olyan látszólag testidegen területen is mint a rádiózás.) De nem is erről szeretnék beszélni…

Read More »

Cimkék:

Az egyik legkedvesebb filmem a 2001 Űrodüsszeia. Arról szól, hogy az emberiség története során néhány százezer évenként találkozik valamivel, ami valami teljesen újszerű számára és fenekestől felfordítja az eddigi életét. A filmben ez a valami egy ismeretlen anyagból és technológával készült ún. Monolit, amelyről nem tudja senki hogyan került a Földre illetve a Holdra, mi a célja pontosan, csak egyet, hogy addig sosem látott erősségű rádiójelet küld a Jupiter egyik holdja felé. A címben szereplő mondat akkor hangzik el, amikor a főszereplő egy igen-igen viszontagságos utazás után eljut a Jupiterhez és a monolit nagytestvéréhez, amelyről kiderül, hogy az nem más mint a világmindenség főpályaudvara, amelyen keresztül egyik világból a másikba utazhatunk.

Read More »