Bőgel György összes bejegyzése

Sharing economy

Posted in Nincs kategorizálva /

Pár napja egy konferencián a „sharing economy”-ról, azaz a megosztás gazdaságáról tartottam előadást más előadók társaságában. A szünetben beszédbe elegyedtem a közönség néhány tagjával, majd másnap beleolvastam a konferenciáról megjelent sajtóbeszámolóhoz kapcsolódó olvasói kommentárokba. Azt tapasztaltam, hogy a téma körül sok a félreértés, néha az az érzésem, mintha nem is ugyanarról a dologról beszélnénk vagy írnánk, ami persze rám is vonatkozhat. Ilyenkor nincs más megoldás, tovább kell folytatni a beszélgetést, amíg remélhetőleg oszlani kezd a köd. A továbbiakban a szerzett tapasztalataim alapján leírok néhány, szerintem félreértésnek tartott, esetenként egymásnak is ellentmondó állítást, majd azt, mit gondolok én a felvetett kérdésről.

1. állítás: A megosztás új jelenség a gazdaságban. Ez egyáltalán nem igaz, a megosztás a gazdaság lényegéhez tartozik, ha nem lenne megosztás, akkor mindenki önellátó lenne. A „sharing economy” éppen ezért tulajdonképpen rossz, félrevezető elnevezés; én is használom, de nem szeretem.

2. állítás: a „sharing economy”-ban nincs semmi új, hiszen megosztás mindig is volt, amióta meggondolatlanul lejöttünk a fáról. A megosztás tényleg réges régi, a megosztás módjai és formái viszont változnak. A megosztásnak is van innovációja, ami időnként nagyon radikális lehet. Most egy ilyen radikális innováció miatt beszélünk sokat róla: megjelent a modern informatika csúcseszközeivel támogatott megosztás, ami új jelenség, éredemes vele külön foglalkozni.

3. állítás: A „sharing” új üzleti modell, a „sharing economy” cégei új üzleti modellt képviselnek. Nem, nem képviselnek. Az üzleti modelljük régi: ezek a cégek piacterek, a kereslet és a kínálat egymásra találását, a tranzakciók gyors és könnyű lebonyolítását segítik, de mindezt (gyakran) nagyon fejlett technológiával teszik; ez az utóbbi az új bennük, nem a modell. A piactér-modell egy szabad piacgazdaságban a megosztás más modelljeivel, illetve más módjaival versenyez, és ennek a versengésnek megvannak a maga sajátos, az intézményi közgazdaságtan és a stratégia tárgykörébe tartozó tényezői és szabályosságai.

4. állítás: a „sharing economy” gondolata és gyakorlata szembe megy a magántulajdonnal, a megosztás tulajdonképpen köztulajdont jelent, sarkosan fogalmazva nem más, mint felmelegített kommunizmus. Kétségtelen, hogy a „sharing” világnak van egy erősen közösségi, fenntarthatósági vonulata is: használjunk közösen egy sor dolgot, fogyasszunk és termeljünk kevesebbet, védjük meg a környezetünket, ismerkedjük meg a szomszédainkkal, bízzunk egymásban, adjuk kölcsön a fűnyírónkat, vigyük el a szomszédot is az autónkkal. Ez szép és jó, de a „sharing economy” zászlóshajóinak, például az Ubernek vagy az Airbnb-nek semmi köze a köztulajdonhoz és a kommunizmushoz: ezek bizony kőkemény, nyereségre hajtó vállalkozások, akik belőlünk is vállalkozót, az autónkból, lakásunkból, fűnyírónkból pedig tőkét csinálnak, vagyis bevonnak minket a piacgazdaságba. A „sharing economy” ebből a szempontból nem más, mint felturbózott, kiterjesztett kapitalizmus. Kiterjeszti a piacgazdaságot, olajozza a piac fogaskerekeit, felgyorsítja a piac egyes törvényeinek, szabályosságainak érvényesülését. Hogy ez jó-e vagy rossz, azt döntse el mindenki maga ízlése, tudása és történelmi tapasztalatai szerint.

5. állítás. A „sharing economy” cak egy álom, egyeseknek szép álom, másoknak rémálom. Nem, amit most így hívunk, az egyáltalán nem álom: kialakult, létezik, fejlődik, látható, tapintható, akár tetszik ez nekünk, akár nem. Az elnevezésén lehet vitatkozni, de maga a jelenség létezik, leírható, mérhető, elemezhető.

Sharing economy bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Tesztelés

Posted in Nincs kategorizálva /

Aki valamelyest járatos az adatok világában, ne adj’ isten valamikor tanult statisztikát, tudja, hogy az oksági viszony nem azonos a korrelációval. Ha van két adatsorunk és egy számítógépünk, könnyen kiszámíthatjuk a két sor közötti korrelációt. Lehet, hogy a kapott mutató nagy lesz, ebből azonban nem következik, hogy a két tényező oksági összefüggésben van egymással, vagyis az egyik alakulását a másik befolyásolja, az egyik az ok, a másik az okozat.

A korreláció és az oksági viszony megkülönböztetése tehát kényes kérdés. Ha valaki adatok felhasználásával végez valamilyen kutatást, el kell döntenie, hogy megelégszik-e a korrelációkkal, vagy az oksági összefüggésekre is kíváncsi. Az utóbbiak feltárása általában többe kerül, és nincs is mindig szükség rájuk.

Nemrég Obama 2008-as kampányáról olvastam egy elemzést. A szerző bemutatta, hogyan fejlődött az a weboldal, amin az elnökjelölt kampánytámogatás reményében vacsoravendégeket toborzott. Ne feledjük, 2008-ban járunk, vagyis Obama első kampányáról van szó.

Milyen volt a weboldal első változata? Volt rajta egy kép: Obama kék háttér előtt deréktól felfelé, plakátok vagy röpcédulák tengeréből kiemelkedve. A kép alatt négy szövegdoboz, az elsőben egy rövid kampányjelszó, kettőbe adatokat (e-mail cím és irányítószám) lehetett begépelni, az utolsóra pedig rá lehetett kattintani: igen, jelentkezem, érdekel a vacsora.

A kampány szervezői nem elégedtek meg ezzel a változattal, hanem kísérletezni kezdtek: mi történik például, ha másik képet teszünk ki, vagy a kattintós gombra valami mást írunk. A változtatások szisztematikus kombinálásával sokféle honlap-változatot állítottak elő, ezeket véletlenszerüen bemutatták az internetről érkező látogatóknak, számítógéppel mérve, hogy melyik vonz több feliratkozót. A győztes változatot az eredmények alapján hozták ki, a kísérlet lezárása után már csak ezt mutatták a látogatóknak. Az eljárás bevált, jó sok pénz jött össze, a többi pedig már történelem.

Mi volt a végleges változaton? A képen a teljes Obama-család laza pózban üldögélve szürke háttér előtt, a kattintós gombon pedig „Csatlakozom” helyett „Többet szeretnék tudni!” Miért jobb ez, mint az eredeti? Mi az összefüggés egyfelől a háttér, a kép vagy a feliratok, másfelől a kattintási hajlandóság között? Teljesen mindegy, a lényeg az, hogy a kísérlet bebizonyította: ez az új változat több támogatót hoz, és kész. A statisztikai összefüggés meggyőző, az oksági viszony magyarázatának az adott helyzetben nincs különösebb értelme. Fontos tanulság ez a modern, gyorstüzelő marketing szempontjából.

Tesztelés bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Dr. A.I.

Posted in Nincs kategorizálva /

Az Egyesült Államokban az elmúlt tíz évben megtörtént az egészségügyi dokumentumok (medical records) digitalizálása és szoftverekbe táplálása – írja a Newsweek friss száma. Ez minden bizonnyal jó hír, de rögtön utána jön a hideg zuhany: ettől egyelőre nem lett olcsóbb az egészségügy, sőt, valamivel drágább lett, mivel a megszokott kiadásokhoz most hozzáadódnak az IT meg a betanulás költségei. Sok orvos elégedetlen a szoftverekkel, a piacvezető Epic cég alkalmazásai például rengeteg negatív bírálatot kapnak.

A cikk szerzője mégsem pesszimista. A digitalizálás halad előre, rengeteg adat, diagnózis, feljegyzés kerül be a számítógépekbe – ez bizony nincs ingyen, de itt nem szabad megállni. Az alapozás után a használatba vétel következik, a hasznosítás kulcstényezője pedig a mesterséges intelligencia, ami, ha okosan fejlesztik és alkalmazzák, valóban ugrásszerűen növelheti az egészségügy hatékonságát és termelékenységét. Az általános digitalizálás, a felhő-számítástechnika, a mobilitás és más technológiai trendek által kínált lehetőségekre – ahogy az már lenni szokott – az új, innovatív cégek, vagyis a stratupok tömege figyel fel és lép akcióba. A Newsweek a cukorbetegség példáján keresztül ezek közül mutat be néhányat.

A cikkből azt is megtudom, hogy az Államokban körülbelül 30 millió cukorbeteg él, és ami még meghökkentőbb: egyes szakértők szerint Kínában tíz év múlva várhatóan több cukorbeteg lesz, mint amennyi az USA teljes lakossága. Mire kell tehát a mesterséges intelligencia? Az előjelek észlelésére, megelőzésre, (táv)diagnózisra, egyéni terápiák kidolgozására, a betegek gyógyászati és lelki támogatására…

Dr. A.I. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Ha tél vége felé valaki arra panaszkodik a körzeti orvosnál, hogy folyik az orra, lázas, fáj a feje és nincs étvágya, a doki fejében azonnal megjelenik a diagnózis: ez bizony influenza, és általában igaza is van. Azért tudja, hogy influenza, mert ezt tanulta az egyetemen, valamint mert sok ilyen esetet látott már. Nincs szüksége számítógépre, diagnosztizáló-előrejelző modellre, hiszen van tudása és tapasztalata, és az adott helyzetben ez általában elegendő is. Tessék hazamenni, ágyba feküdni, gyógyteákat inni, esetleg valamilyen pirulát bevenni! Ha az orvos mégiscsak használna számítógépet, az a tünetek bejelölése után nagy valószínűségel ugyanezt a diagnózist és ugyanezeket a tanácsokat hozná ki, vagyis az algoritmus adatalapú ítélete megyegyezne a tudásra és tapasztalatra alapozott emberi ítélettel.

A helyzet akkor válik izgalmassá, ha nem így áll a helyzet, vagyis az adatok, a statisztikai elemzések mást mutatnak, mint amit általában gondolunk, vagyis a Big Data megcáfolja a nézeteinket és az (elő)ítéleteinket. Lássunk egy példát! Egy adatbányász csapat nemrég az emberi kapcsolatok természetét tanulmányozta Facebook-adatok alapján. Vajon mi lehet a tartós párkapcsolatok (vagy mondjuk így: a jó házasság) titka? Valószínűleg sokan azt gondolják, jót tesz, ha a két félnek sok közös barátja és ismerőse van. Nos, a Facebookról nyert adatok azt mutatják, hogy nincs igazunk. A közös barátok léte jó indikátora annak, hogy egy kapcsolat nem lesz tartós, az eltérő bartáti körök viszont növelik a tartósság valószínűségét. Úgy tűnik, lelkük mélyén az emberek változatosságra vágynak, párjuk révén új embereket szeretnének megismerni, új társaságban szeretnének megjelenni.

A jó házasság (egyik) titka bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Tanulni kell

Posted in Nincs kategorizálva /

A múlt héten a technológiai innovációk társadalmi következményeiről tartottam előadást egyetemi hallgatóknak. “Technológia” alatt informatikát és távközlést, vagyis ICT-t kell érteni, a társadalmi jelenségek közül pedig a foglalkoztatást és az egyenlőtlenséget emeltem ki.

Statisztikai adatokat és grafikonokat vonultattam fel annak igazolására, hogyan polarizálják a technológiai innovációk a társadalmat. Az európai statisztikákon például jól látható, hogy a legutóbbi gazdasági válság után hol keletkeztek új álláshelyek: leginkább a szakértelmi skála két végén, vagyis a magasan és az alacsonyan képzettek körében, míg középen alig mozdul valami. A foglalkoztatás szempontjából tehát a magas képzettséget igénylő, gazdag intellektuális tratalmú, kreatív munkát végzők járnak jól, meg azok, akik ember számára egyszerű munkát végeznek, mégis nagyon nehéz őket géppel helyettesíteni. Középen fogy a levegő, a bonyolultabb, de jól algoritmizálható munkák körében, a gépek ezeknél nyomulnak előre feltartóztathatatlanul.

A vonatkozó statisztikai adatok tényleg érdekesek és beszédesek. A bolti kereskedelem, a pénztárosi, pultosi, raktárosi munka eddig azoknak nyújtott megélhetést, akik valamilyen alacsonyabb végzettséggel bírtak. A hagyományos kereskedelem piacából viszont egyre nagyobbat harap az elektronikus. Friss amerikai adat: a hagyományos bolti kereskedelemben ar üres álláshelyek mindössze 12%-a esetében várnak a munkaadók diplomásokat; ugyanez a szám az elektronikus kereskedelemmel foglalkozó cégeknél 78%, vagyis jöhetsz hozzánk, de nálunk kevesebb üres hely van és azok többségébe diplomást keresünk. A raktárak sem igazi menedék már: egyre többet automatizálnak közülük, az üres raktárosi állások 53%-ánál dipolmás jelentkezőket várnak a hirdetők.

Tanulni kell bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Panelprogram 4.0

Posted in Nincs kategorizálva /

Gyerekkoromban lenyűgözve néztem a lakásunk ablakából, hogyan építik a munkások a panelházat az utca másik oldalán. Az építkezés időnként lelassult (gondolom anyaghiány miatt), ha viszont befutottak a nagy panelszállító teherautók, elképesztő sebességgel haladt, hiszen a daruk egész falakat emeltek a helyükre.

A panelprogram nálunk később leállt, most viszont olyan amerikai házgyárakról olvasok, amelyek hasonló technológiával dolgoznak. Az épületek nagy elemeit, kész blokkjait üzemcsarnokban készítik el, a helyszínen csak az összeszerelés történik. A sebesség, a hatékonysági mutatók imponálók.

Az egyik ilyen cégnél mindössze 29 munkás dolgozik, pontosabban felügyeli a robotokat, hiszen gyakorlatilag minden automatizálva van, akárcsak egy modern autógyárban. “Panelprogram” ez is, de már Ipar 4.0 változatban. A vállalat vezetői szerint robotot könnyebb találni, mint képzett és megbízható munkaerőt, az automatizálás tehát munkaerőpiaci kényszer.

Panelprogram 4.0 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Párhuzam

Posted in Nincs kategorizálva /

A kilencvenes évek egyik vállalatvezetési slágertémája a vállalatok szervezeti felépítésének radikális átalakítása volt. Jómagam is tucatszám tartottam ilyen témájú előadásokat és foglalkozásokat. Legjobban a vállalati meghívásoknak örültem: menjek oda, mondjam el, amit erről a témáról tudok és gondolok, utána beszéljük meg, mit lehetne a kérdéses vállalatnál tenni. Ezek a rendezvények, műhelymunkák, tanácskozások izgalmasak és érdekesek voltak, pedig a fogadtatás nem volt mindig mindenki részéről barátságos: évtizedes szokásokat, bebetonozott pozíciókat kellett feltörni.

A szelek a centralizálás felől a decentralizálás felé fújtak, többnyire arról volt szó, hogyan lehet a funkcionális hierarchia-piramisokból rugalmas, önállóan és felelősen cselekvő üzletágakat, profitcentrumokat kialakítani. A legnagyobb vitát általában a vállalati központok és a profitorientált üzletágak közötti munkamegosztás váltotta ki. Mit lehet, és mit kell decentralizálni az önállóság és a felelős gondolkodás érdekében, de úgy, hogy közben a vállalat mint egész is erős maradjon, ne legyenek felesleges ismétlődések, érvényesüljön valamilyen egységes stratégia, legyen kooperáció és egységes irányvonal. Hol legyen a marketing, ki végezze a személyzeti munkát, mi történjen a karbantartással, és így tovább.

A mindenkori válaszra egyre nagyobb hatást gyakorolt az információs technológia fejlődése, hiszen a kilencvenes években már minden asztalon volt személyi számítógép, és az évtized közepén a Navigator böngésző megjelenésével az Internet is mindenki számára elérhetővé vált.

Mit lehet, és mit kell centralizálni, illetve decentralizálni egy nagyvállalatnál a felhő, a mobilitás, a korlátlan elérhetőség, a Big Data és a mesterséges intelligencia világában? Híradásokból és elemzésekből látom, hogy ez a kérdés nem csak vállalatoknál merül fel. Mi a teendő például az egészségügyben, vagy azon belül a kórházaknál? Párhuzamosan zajlik itt a centralizálás és a decentralizálás, sőt, az egyik feltétele a másiknak. A távdiagnosztika és a távgyógyítás például decentralizálást jelent, hiszen a beteg nem megy be a kórházba, a diagnosztizálás okos kütyük segítségével történik, a helyi ápolókat és gyógyítókat (ide értve magát a beteget és vele élő családtagjait is) a hálózaton tájékoztatják és instruálják. A rendszernek ugyanakkor a centrailzált központjai is kiépülnek: fényképeken látom, hogy egyik-másik kórházi lánc központja úgy néz ki, mint egy forgalmas repülőtér irányítótornya: lazán öltözött emberek ülnek képernyők előtt, adatokat és görbéket figyelnek, vészjelekre reagálnak, kamerákkal vizslatják a beteg arcvonásait, mozgását. Minél modernebbek, okosabbak ezek a központok, minél jobb támogatást kapnak a gépi intelligenciától, minél biztosabb az adatáramlás és a kapcsolat, annál több diagnosztikai és gyógyító tevékenységet lehet decentralizálni.

Jobb és olcsóbb lesz így az egészségügy? Igen, reméljük.

Párhuzam bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Ambiciózus és hátborzongató

Posted in Nincs kategorizálva /

A terv ambiciózus: biometrikus azonosító adatokat gyűjteni egy hatalmas adatbázisba India minden lakosáról. Ambiciózus, hiszen az ázsiai ország lélekszáma jelenleg körülbelül 1,2 milliárd.

Egy cikkben olvasom, hogy a projekt nemrég új lendületet kapott egyes bankjegyek használatának állami betiltásától. Ha nincs bankjegy, marad a banki átutalás, bankszámla nyitásához viszont meg kell adni azokat a bizonyos biometrikus adatokat. A betiltás múlt év novemberében történt, azóta több mint ötvenmillió új személy jelent meg az adatbázisban. A fizetési csalások ellehetetlenítését ígérő rendszerhez mintegy 120 bank csatlakozott már.

Milliárdnyi ember biometrikus adatai egy hatalmas adatbázisban – van ebben valami bámulatra méltó és egyben hátborzongató. Will Democracy Survive Big Data and Artificial Intelligence? – tette fel a kérdést nemrég néhány kutató egy tanulmány címében. Jogos felvetés.

Ambiciózus és hátborzongató bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Változók

Posted in Nincs kategorizálva /

Pár napja egy kedves felkérésnek eleget téve vendégelőadást tartottam az egyik hazai egyetemen. A Big Data és a precíziós mezőgazdaság volt a téma. Más iparágak példáiból indultunk ki (precíziós karbantartás, precíziós biztosítás, precíziós egészségügy), felvázoltuk a precíziós (okos) rendszerek általános modelljét, majd rárepültünk a mezőgazdaságra.

A vége felé kicsit elfilozofáltunk arról, hogyan hat a mesterséges intelligencia, az automatizálás, a robotika fejlődése egyes szakmákra, illetve általában a foglalkoztatásra. Az egyik hallgató felvetette, hogy miért kellene aggódni amiatt, hogy a gépek elveszik a munkánkat, amikor a munkanélküliség most éppen sokfelé csökken, nálunk például egyre kínosabb munkaerőhiány van, miközben a bérek látványosan emelkednek.

Ez igaz, de vajon hogy működik a világ? Minden pillanatban ezer és ezer fejlesztési, beruházási alternatíva kerül üzleti döntéshozók elé, és jobb helyeken ezeket gazdaságossági számításokkal is kiegészítik. A számítási modellekben változók vannak, köztük a robotok és a munkaerő ára. Egyes döntési változatokban a robotok vannak többen, másokban az emberek: lehet automatizálni és nem automatizálni. Mi történik akkor, ha a robotok olcsóbbak lesznek, a munkaerő pedig drágul, mivel nőnek a bérek? A számítások növekvő arányban hozzák ki győztesnek az automatizálási alternatívákat. A bérek emelkedése és az egyes területeken mutatkozó munkaerőhiány üzenet a döntéshozóknak: tessék automatizálni!

Változók bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Szúnyogok

Posted in Nincs kategorizálva /

Nemrég egy Big Data témájú konferencia-előadásban azt próbáltam meg elmondani a nyájas közönségnek, hogy egy jó Big Data projekt általában valamilyen kérdéssel kezdődik. Példákat könnyű találni: Mivel permetezzek ma délelőtt a szőlőmben? Milyen takarmány-koktéllal kínáljam meg este a teheneimet? Ki fog legközelebb adót csalni? Mi a jó házasság titka? Ki fogja megvenni ezt az amúgy teljesen felesleges cuccot? Milyen üzenetet küldjek azoknak, akik még nem döntötték el, kire szavazzannak a jövő heti választáson? Melyik háztömben lesz ma éjszaka bűntény? Vajon terrorista az, aki pont most megy át a reptéren a biztonsági kapun? Hol lesz a következő dugó a városban?

Ezek bizony fontos kérdések, és ha van sok adatunk, számítógépes kapacitásunk, modellezésben, algoritmusokban, gépi tanulásban, deep learningben jártas adattudósunk, elég jó választ tudunk adni rájuk, többnyire valószínűségi alapon persze.

Tegyünk most fel egy újabb kérdést: itt ülünk a kongói őserdőben egy fa alatt, éppen elrepül egy rovar a szemünk előtt, meg tudod mondani, hogy milyen fajta? Jó, szúnyog, de milyen fajta szúnyog? Jelenleg ugyanis éppen 3528 szúnyogfajtát ismerünk, az egyik például csak a londoni földalattiban tenyészik – jó, ezt akkor itt Kongóban ki is zárhatjuk, de így is marad éppen elég. Az sem mindegy, hogy a szúnyogunk fiú-e vagy lány, hiszen a lányok veszélyesebbek. A szúnyogok, legalábbis bizonyos fajta szúnyogok, azon kívül, hogy vért szívnak, szörnyű betegségeket terjesztenek, jó lenne tehát tudni, hogy merre járnak, mennyire szaporodtak el itt vagy ott.

Megtudod hát mondani, hogy milyen fajta szúnyog repül itt éppen, és hogy fiú-e vagy lány?

A Kaliforniai Egyetemen dolgozó Eamonn Keoghnak és csapatának van válasza. Meg tudják, mondani, hogy milyen szúnyog repül itt, és a nemét illetően sem hagynak minket bizonytalanságban. A megoldás: Big Data és analízis, vagyis adatbányászat. Mit lehet egy repülő szúnyogban adatosítani? A hangját, de nem az ő saját hangját, azt a szörnyű döngicsélést, amitől nem lehet aludni. A szúnyog nem látja a vörös lézert, simán átrepül rajta, eközben a csapkodó szárnyával megzavarja a fénysugarat, az így keletkezett jeleket pedig le lehet olvasni egy számítógéppel és hanggá lehet alakítani. A szúnyog tehát digitális nyomot, digitális névjegyet hagy maga után, minden fajta más névjegyet, más adatmintázatot, és a fiúk és a lányok sem egyformát. Ha az azonosító szenzor elég olcsó, követni lehet a szúnyogok vonulását és ezzel a súlyos trópusi betegségek terjedési útvonalát.

Comments (0)

Üzenet küldése a szerzőnek

A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

Hiba az űrlap kitöltése során!
*
*
*