Felmelegítve

Oktatói pályám során számtalanszor használtam GE-s példát vezetéssel, innovációval, kiszervezéssel foglalkozó kurzusokon. A General Electric nagyon nagy cég sok üzletággal, több százezer alkalmazottal, globális elosztási- és partnerhálózattal, impozáns történelemmel. A tőlük vett példáim általában valamilyen kisebb egységre, egy-egy termékre, valamilyen akcióra, eseményre vonatkoztak. Egyszer az osztályteremben még egy hordozható digitális ultrahangos diagnosztikai készüléket is kipróbáltunk: megnéztük, hogy dobog egy MBA-s hallgató szíve. (Szépen dobogott, nem volt semmi gond.)

A közelmúlt és a jelen GE-s eseményei a figyelmet a részletekről a nagy képre irányítják. Az esettanulmány-írók már minden bizonnyal hegyezik a tollaikat, mint Mr. Darcy a Büszkeség és balítéletben. Jól megfigyelhető például, hogyan újul ki a vita a konglomerátumokról, vagyis a sok, egymástól távoli üzletágakból álló cégek versenyképességéről.

A hatvanas és a hetvenes években divatos volt ez a forma, akkoriban a sokféleség volt a jelszó: ha távoli üzletekbe fektetsz, kicsi a valószínűsége, hogy egyszerre lesz baj velük, amit az egyiken veszítesz, visszanyerheted a másikon, és így csökkentheted a kockázatot. A nyolcvanas években a tarkaság kiment a divatból, új jelszavak születtek: koncentrálni kell, az alapvető képességekre kell építeni, szinergiára van szükség, cipész, maradj a kaptafánál! A vállalatok sorban adták el a „core business” határain kívüli üzletágaikat, a Xerox például megszabadult a nagyra nőtt biztosítási üzletétől. A GE-nél történtek most minden bizonnyal felmelegítik ezt a vitát, aminek az említetteken kívül egyéb elemei és vonatkozásai is vannak.

Érdemes lesz figyelni