SMAC, avagy az infokommunikáció jövője – 3/7

Valamikor az ezredforduló környékén a Nokia uralta a mobiltelefon piacot. Az emberek a telefonjukat alapvetően telefonálásra használták, azonban megjelent egy jól látható trend: különböző alkalmazások kezdtek megjelenni a készülékeken. Akkor azt latolgattuk a kollégákkal, hogy vajon 10-15 év múlva mely cégek fogják dominálni a mobiltelefon piacot. A telefongyártók vagy a számítógépgyártók? Azoknak lett igazuk, akik az utóbbiakra szavaztak, persze nem teljesen és nem úgy, de talán éppen ez a szép a jövendölésben. A telefonkészülékek „számítógépesedése” viszont alkalmassá tette ezeket az eszközöket egy, az évtized közepén megjelent trend befogadására, amely trend mára az infokommunikció egyik fő meghatározó erejévé nőtte ki magát. Ez pedig nem más, mint a

Közösségi megoldások

A web2.0-s forradalom első éveiben a közösségi terek legfontosabb funkciója a kapcsolati háló építése volt, a funkcionalitás és ezzel párhuzamosan a felhasználási esetek jelentősen kiterjedtek az azóta eltelt 10 évben. Ezek közül a share, az információk gyors (azonnali) és könnyű, kézre eső megosztásának a lehetősége széles körben azért nagyon fontos, mert olyan hatékonyságot hozott az emberi együttműködésben, amelyet a korábbi eszközökkel nem lehetett elérni. Persze önmagában a megosztás, mint funkció inkább káoszt teremtett volna, mint hatékonyságot, a hirtelen ránk zúduló információtömeg miatt. Ezért a mai közösségi terek különböző beállítási lehetőségekkel, kifinomult szűrésekkel és ajánló rendszerekkel igyekeznek rendet varázsolni ebből a rengetegből felhasználóik számára. A két funkció együtt (share&classify) biztosítja, hogy a megfelelő információ a megfelelő időben eljusson a megfelelő helyre.

A share&classify a közösségi szolgáltatások egy olyan funkciója, amelyből a vállalatok sokat tanulhatnak munkafolyamataik javítása érdekében. Emellett azonban van még néhány ilyen terület. Az egyik ilyen a szoftverek ergonómiája. A zömmel ingyenes közösségi szoftverek nem engedhetik meg maguknak ugyanis, hogy felhasználóik ne élvezettel használják őket. Részben a megjelenés, részben a használat módja, egyszerűsége, illetve egyes „vonzó” funkciók révén el kell érniük, hogy hosszútávon megtarthassák azokat. A (z egyébként fizetős) játékprogram ipar is sok közösségi funkciót alkalmaz ennek érdekében (pl. a share). A vállalati szoftveriparban „gamification”-nek hívják azokat a törekvéseket, amelyek ilyen megoldások beemelésére hivatottak.

Van azonban egy olyan hatása a közösségi tereknek, amely alapvetően változtatja meg a (tömegpiacon működő) vállalatok működését, a piachoz fűződő viszonyát. Ez pedig a felhasználók (más aspektusból ügyfelek) azonosíthatósága. Nem csak egy név (amelyhez esetleg tartozik egy cím és egy telefonszám is) lesz az entitás, hanem egy valódi ember, véleménnyel, múlttal, kapcsolatrendszerrel. Ezen információk alkalmas szervezése és megosztása révén egy vállalat olyan uptodate ismeretekre tehet szert, amely alapvetően alakítja át a működését, és általában a piachoz fűződő viszonyát.

 

Folytatás a jövő héten…

Tagged

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.