Szupersztár

A közelmúltban több cikket írtam és előadást tartottam a technológiai fejlődés egyes társadalmi következményeiről, az utóbbiak közül leginkább a társadalmi egyenlőtlenség és a munkanélküliség problémájára koncentrálva. A témára ráhangolt állapotban a napokban megakadt a szemem a The Economist egyik cikkén (június 28.). A számítógépes tanulásról, vagyi az e-learningről szól. Az internetes oktatási programokat (különösen az olcsókat vagy éppenséggel az ingyeneseket) általában úgy szokás emlegetni, hogy jót tesznek az esélyegyenlőségnek, demokratizálják az oktatást, hiszen a kurzusokhoz bárki bárhonnan hozzáférhet. A The Economist szerint viszont nem árt az óvatosság. A masszív nyitott online kurzusok (népiesen: MOOCs) növelhetik az egyenlőtlenséget a hallgatók és az oktatók körében egyaránt. Az előbbiek esetében azért, mert a tapasztalatok szerint a fejlettebb online oktatás elsősorban azoknak jön be (azok tudják haszálni az online eszközöket, értik meg a tartalmat, azok nem adják fel, nem morzsolódnak le, mennek át a vizsgákon), akik már eleve jó felkészültséggel rendelkeznek, vagyis a jók még jobbak lesznek. A tanárok közül pedig szupersztárok emelkedhetnek ki, akik milliós közönséget, felhasználói tábort vonzanak, a kevésébé karizmatikusak és vállalkozó szelleműek pedig eltűnhetnek a homályban.

Valami olyasmi történhet tehát, mint a zenei világban: az általános hozzáférés következtében a nagy sztárok gyorsan globális népszerűségre tehetnek szert: miért elégedjünk meg a második-harmadik vonallal, ha az első is csak egy kattintásnyira van.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.