Merénylövés!

Az elmúlt hetekben merő kíváncsiságból és az évfordulóra való tekintettel több könyvet és cikket olvastam el az első világháború kitöréséről, lefolyásáról és következményeiről. Részletes leírásokkal találkoztam bennük a szarajevói merényletről, a Habsburg trónörökös és felesége meggyilkolásáról.

A minap egy filmet is megnéztem erről a tévében, pontosabban csak az első felét, mivel éjféltájt adták és a második fele lemaradt a rögzítésből valamilyen futballmeccs miatt. Rögtön az elején ott volt a merénylet: a lassan haladó autókonvoj, a kíváncsi tömeg, a tömegben közelképeken, lassításban mutatott merénylők. Mivel az eredmény ismert, így látva minden mozdulat, minden arckifejezés, szemvillanás gyanús. Ők azok, gondolja magában a néző, világosan fel lehet ismerni őket.

De milyen lehetett mindez a valóságban? Tudjuk, hogy több merénylő volt, a fiatal fiúk ott álltak, sétáltak az utcákon. Volt esély rá, hogy valaki kiszúrja őket, rendőrért kiáltson: őrmester úr, nekem ez az ember gyanús! Furcsán mozog, valami révület van a szemében, izzad, a zsebét kaparássza…

Most végezzünk el egy gondolatkísérletet: ha a korabeli rendőrség rendelkezésére áll a mai modern Future Attribute Screening Technology (FAST), más lett volna a helyzet? A közönséget kapukon engedik be, a bejárati folyosók szenzorokkal megpakolva: pulzusszám, kipárolgások, mozgás, arcjifejezés, hőfénykép, pupillatágulás, hang… A felsimerés esélye minden bizonnyal nagyobb lett volna. Mindazonáltal nem valószínű, hogy elkerültük volna a háborút.

 

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*