A front két oldalán

Jonathan Bush könyvében (lásd a június 25-i bejegyzést) van egy “Szoftverháború” című fejezet. A szerző példákon keresztül két egészségügyi informatikai rendszerfajtát, pontosabban adatkezelési filozófiát vet össze benne. A zárt világot az Epic Systems képviseli, a nyitott felhő-alapút pedig Bush saját cége, az Athenahealth. A cél mindkettő esetében ugyanaz: digitalizálni az egészségügyi intézmények (elsősorban a kórházak) működését, gépre vinni minden eseményt és minden adatot. Ne legyen több papírmunka, az orvosoknak ne kelljen mindenféle kartonokkal bibelődniük, a beteg útja monitoron pontosan követhető legyen.

Az Epic ezt zárt szigetek formájában valósítja meg. A sziget maga a kórház, ami drága pénzen megveszi a szofvert, majd tanácsadók légiójának közreműködésével meglehetősen hosszú idő alatt saját magához igazítja. Maga a rendszer szép, gondosan összecsiszolt komponensekből álló építmény. remekül működik, mindent tud, amíg a beteg a szigeten belül van, vagyis nem hagyja el a kórházat, nem megy át egy egy másikhoz a maga szakállára például azért, mert szerinte ott jobbak az idegsebészek vagy az altatóorvosok, kedvesebbek a nővérek, vagy ízletesebb náluk a koszt. Legyünk korrektek: a leírásokból az olvasható ki, hogy van lehetőség adatmegosztásra, de erről a rendszert megvásárló és működtető kórháznak kell döntenie. A kórházak fejleszthetik, bővíthetik is a szoftvert, vagyis az platformként is használható, de fejleszteni, bővíteni cak a felhasználó hozzájárulásával lehet.

Úgy is mondhatnánk, hogy az Epic rendszere annyira nyitott, amennyire a felhasználó kórházak (gazdag amerikai intézmények, az ottani egészségügy óriásokból álló krémje) nyitottak – ezek pedig Jonathan Bush szerint nem nyitottak, féltve őrzik a monopóliumukat és pénzt hozó betegeiket.

Az Athenahealth a másik filozófiát képviseli: nyitott rendszert kell építeni felhő-szolgáltatásokkal, a középpontba pedig nem a kórházakat és az orvosokat, hanem a betegeket kell állítani. A páciensek bárhol lehívhassák a saját egészségügyi adataikat, azokhoz megfelelő engedély birtokában bárki hozzáférhessen. Az adatok kezeléséhez, feldolgozásához, mozgatásához nyitott platformot kell építeni, amihez szabadon hozzáférhetnek a vállalkozók.

A frontvonal egyik oldalán tehát az Epic Systems és a hozzá hasonló nagy szoftvergyárak állnak a maguk gondosan megépített, harmonizált, rendszeresen továbbfejlesztett, olajozott működést és biztonságot ígérő, de lényegében zárt rendszereikkel, a másikon pedig a szabad rendszerek és nyitott platformok híveinek tarka seregei táboroznak, kicsik és nagyok vegyesen, vállalkozói szellemmel és lendülettel teli, rendet és szabványokat ígérve, de mégis az anarchia illatával körüllengve.

Bush szerint a jövő az utóbbiaké, de a jövő lassan fog eljönni, mert az egészségügyi intézmény nem piaci rendszer és óriási benne az ellenállás. Az Athenahealth vezetője a disruption-jelenségben bízik (segítségül híva Clayton Christensen vonatkozó gondolatait): a rendszereiket túlfejlesztő, a piac felső szeletére koncentráló nagyokat idővel kiszorítják a korántsem tökéletes, ámde “éppen elég jó”, megfizethető és fejlődőképes szoftvereket produkáló, innovatív szolgáltatási modellekkel operáló, “belépsz és már megy is” könnyedséget, korlátok között tartott ámde alapjában véve mégis szabad adatáramlást, zéró induló beruházást és használat arányában történő árazást ígérő, amibiciózus új belépők.

Disruption az egészségügyben… Csak legyen időnk kivárni!

Az Epic Systems egyébként nagyon érdekes vállalat, bár most hallottam róla először. Hallom itthon a vészharang kongását: kevés az informatikus, az iskolák nem termelnek eleget, sok ezren fognak hiányozni a gépek mellől, illetve hiányoznak máris. Aktuális jelszó: lányok, gyertek ti is informatikusnak! Tanuljatok matekot, programozást, adattudományt! Főzzétek le a fiúkat! Nos, az Epic tulajdonos-vezérigazgatója, Judy Faulkner, ahogy ez a keresztnevéből is látszik, hölgy, végzettségét tekintve matematikus-informatikus, vagyoni helyzetére nézve milliárdos, hosszú haja van és szemüvege, vagyis kiváló példakép. Alulról küzdötte fel magát a leggazdagabbak listájára. Cége ugyanolyan zárt, mint a szofverrendszere: az alapító nem vitte tőzsdére, esze ágában sincs feladni az ellenőrzést. “Nem én vagyok zárt, hanem az ügyfeleim, a nagy kórházak, mi csak alkalmazkodunk az elvárásaikhoz” – mondja, amikor a sziget-gondolkodást róják fel neki. Fantasztikus telepük van valahol egy puszta közepén, érdemes megnézni az ott készült YouTube-videókat.

Judy Faulkner hallgatag, kerüli a nyilvánosságot, interjút csak nagyon ritkán ad. Hatalmának mérete meghökkentő: ha a nagy kórházak beüzemelik a tőle vásárolt rendszereket, minden második amerikai polgár egészségügyi adatait az ő szofverei fogják kezelni. Mindenkinél többet fog tudni róluk.

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*