Lovasroham

Tábornok, aki a múlt csatáját vívja. A vezetési szakirodalomban gyakran találkozom ezzel a metaforával. Vezető, aki nem veszi észre, hogy a módszerei, a stílusa, az eszközei felett eljárt az idő. Ragaszkodik a régiekhez, az előző háború fegyvereihez és taktikáihoz, és minél sikeresebb volt azokkal a múltban, annál erősebb ez a ragaszkodás: ha eddig bevált a recept, miért ne válna be most is?

A történész Ungváry Krisztián új könyve (Tettesek vagy áldozatok?) drámai példával kezdődik. Kirobban az első világháború, az osztrák-magyar csapatok átelnek az orosz határon és megpróbálják áttörni az ellenség védvonalát. A tábornokok fergeteges lovas huszárrohamot indítanak. Az oroszok közel engedik a mezőn vágtázó nyalka lovasokat, majd legéppuskázzák őket. Néhányan sírnak közben, hiszen közönséges mészárosmunkát végeznek. A csata végén az orosz tisztek gratulálnak az osztrák-magyaroknak: gyönyörű roham volt, fantasztikus látvány, elképesztő vakmerőség, halált megvető bátorság a szó szoros értelmében – majd segítenek eltemetni a mindenfelé heverő halottakat. Egy évnek kell eltelnie, hogy a lovasroham kimenjen a divatból, a nyalka, operettbe illő öltözetet pedig felváltsa a kényelmes és terepbe simuló csukaszürke.

De miről jutott ez az eszembe? Pár napja Jonathan Bush Where Does it Hurt? című könyvét olvasgatom. Igen, a Bush-család egyik tagjáról van szó, a volt elnök közeli rokonáról, aki nem politikus lett, hanem vállalkozó, méghozzá az egészségügyi szektorban. A tapasztalatairól, vállalkozásai történetéről ír, arról, hogyan jutott el a szülészettől az adatmenedzsmentig. Az egyik fejezetben elnöki rokona (az ifjabb George Bush) új egészségügyi törvényéről ír. A törvényalkotókat a legjobb szándék vezérelte, állapítja meg, csak lemaradtak egy brosúrával: a szektor tábornokaiként a régi háborúra készültek. A századfordulón járunk, mindenki az internettől jön lázba, a törvényjavaslat viszont csak hardvert és szoftvert ismer, internetes szolgáltatást nem. (A felhőt akkor még nem hívták felhőnek, pedig létezett már.)

Jonathan kétségbeesett lobbizásba kezd, bejut valahogy egy szenátorhoz (neves rokonságát nem akarta felhasználni, tudta, hogy abból politikai botrány lenne) és eléri, hogy egy mondat végére odabiggyesszék: „…és internetes szolgáltatások”. A kapu megnyílt.

Tanulság: a törvényhozás, az állami szabályozás gyakorta (mondhatnánk törvényszerűen) lemarad a technológiai fejlődés mögött. Mire a szbályok elkészülnek és életbe lépnek, a technológia már odébb jár. A törvények és szabályok ezért általában a régi tábornokoknak és seregeknek kedveznek, nem az izgága szabadcsapatoknak és partizánoknak, pedig a jövőt gyakorta ez utóbbiak képviselik.

 

Post a Comment

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*