Legjobb kis felhőnek lenni az égen…

Az elmúlt napokban több olyan cikk és tanulmány került a szemem elé, amelyek a felhő-számítástechnikával, vagyis a „cloud computing” témakörével foglalkoznak általános vagy vállalati nézőpontból, vállalatok alatt az iparág nagy játékosait és felhasználóit értve.

A felhő megjelenése és térhódítása érdekes innovációs történet. Csak egyetlen példa ide az elejére: pár hete ebben a blogban megemlítettem Ben Horowitz könyvét vállalkozói és kockázati befektetői tapasztalatairól. Egyéb fölöttéb izgalmas és fordulatos kalandjai mellett leírja, társaival hogyan alapított cloud-alapú vállalatot a század elején, milyen támadások érték a fiatal vállalkozást (újmagyarul: start-upot), hány éles kanyart kellett bevenniük, majd végül miként adtak túl szép haszonnal a cégen. De itt vannak a kínálati oldal nagy játékosai: IBM, HP, Amazon… Sorjáznak az elemző cikkek, izgalmas az élet.

Hogyan értelmezzük a stratégiai trendeket, milyen kérdéseket vessünk fel a jövővel kapcsolatban, miféle prognózisokat kockáztassunk meg?

Szerény véleményem szerint a felhő terjedése lényegében közművesedési jelenség, az analógiát tehát a közműveknél célszerű keresni. Azt hiszem, eljött az ideje leporolni Martin Brooks és Zaki Wahhajan „Is the Internet Better Than Electricity?” című, századunk elején napvilágot látott tanulmányát. (A leporolás az én esetemben régi diasorok előbányászását jelenti, mivel KFKI-s koromban valamilyen előadásra készülve diákra vittem az írás legfontosabb megállapításait.)

Mit is állítottak tulajdonképpen a jeles szerzők? A villamos energia terjedésével kapcsolatban az érintettek négy csoportját különböztették meg. Az első az elektromos hálózatok építéséhez és működtetéséhez szükséges eszközök gyártóié. A másodikba az áramtermelő és -elosztó cégek tartoznak. A harmadik csoport az üzemeiket villamosító mindenféle gyáraké, a negydik pedig a gyárak termékeinek felhasználóié. Kik jártak jól az általános villamosítás négy évtizede alatt? A választ a gazdaságtan és a verseny alapvető törvényei, szabályosságai adják meg. Michael Porter szelleme lebeg a vizek felett: szabad versenyben tartósan és átlagon felül nyereséges csak az lehet, akinek valamilyen fontos versenyelőnye van, és meg is tudja azt tartani.

Nos, az eszközgyártók, (köztük például Edison vállalata, a GE) jól jártak, méghozzá leginkább a legfontosabb szabadalmak birtoklásának köszönhetően, ami nyilvánvalóan megnehezítette a másolók és az új belépők dolgát. Az áramtermelők és -elosztók kezdetben szintén sok pénzt zsebeltek be, később azonban csökkenni kezdett a jövedelmezőségük: így jár az, aki valamilyen differenciálhatatlan tömegcikket kínál egy nyitott piacon. (Ugye milyen jól jött volna egy kis állami monopólium?) Mi történt a villamosított gyárakkal? Bár a villamosításnak köszönhetően szépen nőtt a hatékonyságuk, a hasznot a verseny a fogysztóik zsebébe pumpálta át olcsó tömegtermékek (hűtőszekrény, bicikli stb.) formájában.

Itt a példa, most pedig fogjunk hozzá az analógai kidolgozásához! A felhőnek is vannak eszközszállítói, legyen övék az első csoport. A másodikba kerüljenek azok, akik ezekkel az eszközökkel felhő-szolgáltatásokat nyújtanak, vagyis az adatközpontokat, szerverfarmokat működtetik, és várják oda a korlátlan kapacitásokra, rugalmas skálázhatóságra, versenyképes, használat arányában számlázott árakra, szakértelemre, biztonságra és más hasonlókra vágyó, saját IT részlegük menedzselésébe belefáradt, hatalmas IT capex alatt nyomorgó, azt opexre váltani akaró vándorokat. A harmadik csoport legyen ezeké a vándoroké: a felhő-szolgáltatásokat használó mindenféle termelő és szolgáltató cégeké és más intézményeké. A negyedikbe pedig mi magunk vonuljunk be, akik varrógépet biciklit, bontott csirkét, szemétszállítást, objektív és pártatlan hírszolgáltatást és egyéb dolgokat vásárolunk, mi vagyunk ugyanis a végső felhasználók, a fogyasztók. Most vizsgáljuk meg egyenként, milyen tratós versenyelőnyökre építhetnek az egyes csoportok tagjai (előfordulhat, hogy ugyanaz a cég több csoportban is megjelenik, ilyen a fenti logika szerint gondosan válasszuk szét az üzletágaikat), vonjunk le ebből következtetéseket nyereségességük várható alakulására vonatkozóan, majd ugorjuk fejest a sajtóba és nézzük meg, azt történik-e, aminek történnie kell, ha van igazság a közgazdaságtanban (amit ugyebár többen vitatnak)!

Post a Comment

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*