Egyenlőtlen

Egy nyilvános egyetemi előadás után felkérést kaptam egy hazai műszaki folyóirattól: írjak 8-10 oldalas cikket az innovációk társadalmi következményeiről. Mivel a téma kedvemre való, elvállaltam, a cikket megírtam, rövidesen le is fogom adni. Mivel a megadott terjedelem lilliputi a téma gazdagságához képest, példákra kell szorítkoznom. A következő hármat emeltem ki: az állam súlyával és szerepével kapcsolatos elvárások megváltozása, a társadalmi egyenlőtlenség és a munkanélküliség. Álljon most itt egy rövid részlet a kéziratból, az, amelyik az egyenlőtlenségről szól.

———————–

A második jelenség, amivel foglalkozni szeretnénk, a társadalmi egyenlőtlenség növekedése. Kényes és bonyolult kérdésről van szó, hiszen egyfelől szociálpszichológiai felmérések és kísérletek bizonyítják: az emberek hevesebben reagálnak a valóságos és az érzékelt különbségekre, mint saját maguk és a közösség általános állapotára, vagyis a relatív helyzetüket fontosabbnak tartják az abszolútnál (lásd erről pl. [11]), másfelől az egyenlőtlenséget nehéz mérni, hogy mást ne mondjunk, láthatjuk, hogy egy-egy képviselői vagyonbevallás milyen bonyodalmakat okoz. Ha egyenlőtlenségről van szó, nem mindegy, hogy vagyonról vagy jövedelemről beszélünk, hiszen például vagyonos ember lehet valaki csekély folyó jövedelemmel is, a magas jövedelem pedig nem garancia a vagyonosságra, hiszen a jövedelmet az utolsó fillérig el is lehet költeni. A bonyolultságot az is fokozza, hogy az egyenlőtlenséget rengeteg tényező befolyásolja, a hatásmechanizmusokat nehéz vagy szinte lehetetlen szétválasztani egymástól.

Vajon nő vagy csökken az egyenlőtlenség a világban általában, illetve egyes régiókban, országokban? Ha nő, összefüggésben áll ez a technológiai fejlődéssel, az innovációval? E cikk megírásának idején, vagyis 2014. közepén a kedélyeket leginkább Thomas Piketty bestsellerré vált könyve [12] borzolta fel[1]. Bár számos állítását cáfolják vagy vitatják, tudományos közélet (így például Nobel-díjas közgazdászok) és az egyszerű olvasók érdeklődése bizonyítja: a Paris School of Economics közgazdaságtan professzora „forró” témára talált, a globális gazdaság egyik legfontosabb kérdését feszegeti.

A több mint félezer oldalas, több éves adatgyűjtési munkára épülő könyv tartalmát nehéz lenne összefoglalni, de legfontosabb állítása könnyen összegezhető: a 20. század elején magas volt az egyenlőtlenség, utána a század közepéig csökkent, ezt követően azonban növekedni kezdett, méghozzá a század végéig gyorsuló tempóban, amikor is visszaállt a száz évvel korábbi magas szintre. Konkrét országokat nézve árnyaltabb a kép, de a lényeg megragadható: a növekvő társadalmi egyenlőtlenség korában élünk, miközben korábbi évtizedekben ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk, vagy mondhatjuk így is. „máshoz voltunk hozzászokva”. Piketty szerint a kapitalizmusban az előbbi a „normális” és az utóbbi a „kivételes” jelenség: a tőke megtérülési rátája rendre meghaladja a gazdaság növekedési rátáját, vagyis röviden és a nagyközönség számára érthetőbben fogalmazva: a befektetésekből származó jövedelem gyorsabban nő a munkajövedelmeknél. Napjainkban különösen figyelemre méltó tünet a felső 1%, vagyis a legnagyobb vagyonokkal bírók látványos gazdagodása, „elhúzása” a mezőnyben. E logika szerint az egyenlőtlenség mérséklődését a 20. század „kivételes” eseményei, leginkább a két világháború okozták.

Mit mondhatunk a technikai fejlődés hatásáról? Statisztikai adatokból, felmérésekből, személyes tapasztalatokból arra következtethetünk, hogy a technikai újdonságok pozitív hatással voltak az általános életszínvonalra: az innováció „dagálya” nagyon sok hajót megemelt – de korántsem egyformán, vagyis az egyenlőtlenség sokfelé növekedett. A jövedelmeket tekintve a mai technológiai fejlődés elsősorban a jól képzett, a technológiai újdonságokkal bánni tudó, felső szintű menedzseri pozíciókat is betöltő „elit” szakembereknek kedvez, miközben a képzetlen, alacsony értéktartalmú, rutinmunkát végző alkalmazottaknak sokfelé nemcsak a relatív, hanem az abszolút helyzete is romlik. Az elszegényedésnek és elbizonytalanodásnak rengeteg további káros társadalmi következménye van, ami jól kimutatható például a demográfiai, politikai aktivitási, bűnügyi és egyéb statisztikákban. A technikai fejlődés következménye az is, hogy a befektetők (tőketulajdonosok) emberek alkalmazás helyett robotok munkába állítása mellett döntenek.

További részletekbe terjedelmi okokból nem mehetünk bele, de említsük meg Piketty egyik megoldási javaslatát: általános vagyonadót kellene bevezetni, méghozzá globálisan, hogy a kötelezettségek alól elköltözéssel ne lehessen kibújni.


[1] A könyv címe nyilvánvaló utalás Karl Marx A tőke című, másfél évszázaddal korábban megjelent művére.

version Posted 2014. június 13. at 17:40 | Permalink

  • nem inkabb a bubi biciklit kene programoznod? csodbemegy a t-systems a vegen :)

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.