Az élet harc

Elovastam Ben Horowitz pár hete megjelent könyvét. The Hard Thing About Hard Things a címe, és elsősorban vállalkozóknak szól.

A szerző neve ismerős: ő az Andreessen Horowitz-ból a Horowitz. Az AH kockázati tőkealap, gyakran szerepelnek a sajtóban, számos figyelemre méltó cég van a portfoliójukban. Az egyik névadó, Marc Andreessen a Netscape alapító vezetője volt – bár erre a hallgatóim már nem szoktak emlékezni. Egy darabig Horowitz is ott tevékenykedett, majd amikor a céget kiütötte a Microsoft, vállalkozni kezdett. Felhő-céget alapított a dotcom válság idején (!), a felét sikeresen eladta a HP-nek, a maradékból szoftver-vállalkozást csinált, amin idővel szintén túladott. Mindeközben sok pénzt keresett, mígnem egy szép napon arra ébredt, hogy ismét össze kellene állnia régi barátjával. Így született meg az Andreessen Horowitz venture fund.

Horowitz könyve, mint mondtam, vállalkozóknak szól, de nem a vállalkozói lét szépségeit taglalja; éppen ellenkezőleg: a nehézségekről, a kínokról, a keserves pillanatokról szól. Aki nem számol ezekkel, mondja, ne legyen vállalkozó. Kínos pillanat például egy alkalmazott elbocsátása. Kínos az, amikor egy befektető szemtől szembe megkérdi tőled, az alapító atyától: mikor lesz már végre tisztességes vezetője a cégednek? Miért nem adod át a vezetői posztot valaki másnak? Kínos az, amikor a vállalkozásod megtartásáról vagy eladásáról kell dönteni, és erről tájékoztatnod kell a népedet is: én kiszállok, ti csak evezzetek tovább, új kapitány jön, mindenki őrizze meg a nyugalmát.

A fejezetekben leírt tapasztalatok azt igazolják, hogy a vért, verítéket és könnyeket nem lehet megúszni, de kitartással, szakértelemmel, következetességgel, szerencsével és jó kapcsolatokkal túl lehet jutni a holtpontokon.

A könyv tulajdonképpen egy önéletrajz és egy vezetési szakácskönyv sajátos keveréke: milyen helyzetek adódnak a vállalkozói lét során, és mit tettem én, Ben Horowitz ezekben a szituációkban. Hogy kell céget alapítani, vezetni, eladni, hogy kell interjúzni, szervezni és átszervezni, felvenni és elbocsátani, felskálázni, vezetőket nevelni, mit kell tenni, ha összeomlik a részvények árfolyama, ha egyik napról a másikra eltűnnek a vevőid, ha megjelenik egy nagy medve a málnásban. A tanácsok praktikusak és többnyire meggyőzőek, bár a szerző is azt mondja, hogy nincs mindenre megoldás, nincsenek általános receptek, vezetőként egyedül vagy, mint az ujjam.

A könyv a műfaji bizonytalanság (önéletrajz? receptkönyv?), az írói gyakorlatlanság és a feltételezhető időhiány miatt többször szétesik. Az elejét kifejezetten élveztem, a közepét untam, a vége viszont megint felcsigázta az érdeklődésemet. Attól tartok, a leírtakat nem én tudom igazán értékelni, hanem a gyakorló vállalkozók, akik tényleg fogódzókat keresnek a sötétségben, és már annak is örülnek, ha valaki segít nekik megfogalmazni a gondjaikat és együtt érez velük. (Gyere ülj kedves mellém…)

Végezetül még egy tanulság: cégvezetőket nem lehet (csak) tanteremben képezni, ahogy gólképes középcsatárokat sem. Ez bizony igaz.

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*