Mennyit ér?

A múlt hét végén vendégelőadást tartottam a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán az e-üzletek értékeléséről. Példákkal indítottam: a Google nemrég (legalább) 500 millió dollárt adott a Deep Mind-ért, A Zappos-t 2009-ben 940 millióért vette meg az Amazon, az OKcupid 90 millióért kelt el 2011-ben…

Miért pont ennyit fizettek ezekért a cégekért, miért nem többet vagy kevesebbet, és vajon a felvásárlási ár nevezhető-e a cégek piaci értékének, vagy legfeljebb annyit lehet mondani, hogy például a Deep Mind akkor és ott annyit ért a Google-nak, vagy legyünk még óvatosabbak: a Google akkor és ott úgy vélte, hogy annyit ér neki. És egyáltalán: mit is vettek tulajdonképpen a felvásárlók: pénzgyártó fekete dobozokat? Szinergiát? Agyakat? Technológiákat? Ügyfeleket? Piacot? Reklámfelületeket? Felhasználókat? Esetleg mindezek valamilyen kombinációját?

Az élénk és gyanakvó hallgatóságot arról igyekeztem meggyőzni, hogy a cégértékelésnek egységes, megbízható módszertana nincs, az értékelés legalább annyira művészet, mint tudomány, az ár pedig tárgyalóasztal mellett dől el, alku tárgya. Az adott helyzettől (iparágtól, az adásvétel tárgyát képező cég érettségétől, a felvásárló szándékaitól stb.) függően lehet eldönteni, hogy melyik értékelési módszert válasszuk, de az a legjobb, ha többel is megpróbálkozunk, és ha nem jut eszünkbe más, jöhetnek a hüvelykujjszabályok: vedd az EBITDÁ-t és szorozd meg öttel, kapcsold az árat a forgalomhoz, nézd meg, mennyit szoktak adni egy felhasználóért…

Tudjuk jól, hogy optimista és lelkes időszakokban a cégek értékelése teljesen elszakadhat a realitásoktól. Az internetes világban ennek most is megvan a veszélye, de a rendelkezésre álló információk szerint kisebb egy dotcom-lufi esélye, nem kell nagyon félni tőle. Miből lehet erre következtetni? Olvasom a híreket: a manapság tőzsdére igyekvő internetes cégek idősebbek, mint elődjeik voltak a kilencvenes években, ennélfogva többet lehet tudni az elért eredményeikről, a forgalmukról a nyereségükről, vannak idősorok, amiket tanulmányozni lehet. Az átlagos éves forgalmuk is ötször-hatszor akkora, vagyis van mit aprítaniuk a tejbe. Ma jóval kevesebben próbálkoznak veszteségesen a tőzsdére menni, mint a megszédült századvégen. Az IPO magas költségei kiszűrik a gyengébbeket, az átláthatóságról a Sarbanes-Oxley gondoskodik.

Más világ van, de furcsa értékelések ma is akadnak. Lufi volt, lufi lesz, a kérdés az, hogy mikor, miből és mekkora.

 

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*