PISA

Több beszámolót olvastam az akadémián megtartott PISA-konferenciáról. PISA-vizsgálat alatt egy nemzetközi, háromévenként megismételt tanulói teljesítménymérési programot kell érteni. A legutóbbi eredményei nemrég láttak napvilágot – nyilván ez adta a konferencia apropóját.

A friss mutatók ránk nézve éppenséggel nem hízelgőek: az eredményeink romlottak, a gyengén teljesítő diákok aránya nőtt, most valahol a fejlett és a fejletlen országok közötti határmezsgyén vagyunk a rangsorban. Digitális szövegértésben például kifejezetten gyengén teljesítünk.

Hát igen, digitális szövegértés… Sok konferencián találkoztam a számítógép- illetve internethasználat terjedésének problémájával. A bemutatott grafikonok általában a hozzáférés korlátaira mutattak rá: nincs otthon számítógép, nincs bekötve az internet, be van kötve de nem széles sávon… Most viszont ott tartunk, hogy a fizikai hozzáférés már nem akadály, vagy csak nagyon kevés helyen az. Géphez, internethez hozzá lehet férni, ha másutt nem, hát az iskolában. Nemrég egy szegény kis szabolcsi faluban jártam, beszélgettem kicsit a plébánossal, és megtudtam tőle, hogy a helyi általános iskola minden tantermében digitális tábla van, ugyanis minden ilyen tárgyú pályázatot megnyernek, ami nem meglepő, hiszen minden kritériumnak megfelelnek: szegények, hátrányos helyzetűek, a világ végén vannak, stb.

A fizikai hozzáférés tehát nem akadály. Nem az a probléma, hogy hozzáfér-e valaki a számítógéphez és az internethez, hanem hogy érti-e, ami a képernyőn van, amit a gép mond vagy ír neki. Érti-e a szöveget, a táblázatot, az ábrát, a katalógusik logikáját. A PISA-eredményekből az derül ki, hogy egyre kevésbé érti, tehát miközben lebontottunk egy korlátot, építünk egy másikat.

Olvasom a hírekben: itthon a lemaradók csoportja egyre bővül, a funkcionális analfabéták aránya 20% körül jár, a matematikai analfabétáké még nagyobb és határozottan növekszik. Érdemes elgondolkodni ezen egy kicsit, és közben megnézni Andrew McAfee professzor legutóbbi TED-előadásának videóját. Féltucatnyi grafikon mutat be arról, hogyan szakadt szét az amerikai társadalom okos, képzett, sikeres Tedekre és gyengén képzett, kihaló szakmákba és iparágakba szorult, rutinmunkát végző, mindenféle megélhetési, munkakeresési és családi problémákkal küszködő, társadalmilag elszigetelődő Billekre. Azt sem mondhatjuk, hogy máma már nem szakad tovább, hiszen a polarizálódás folyamata nem zárult le. Tanulságos, szemnyitogató, helyenként sokkoló. Néhány dolgot, jelenséget, hatásmechanizmust, oksági láncot nagyon alaposan át kellene gondolni, és lenne mit tenni.

 

Post a Comment

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*