Három órában

Ma délelőtt háromórás előadást tartottam az elektronikus kereskedelemről a gödöllői Szent István Egyetem hallgatóinak.

Elsőként egy azonos témájú tankönyv tartalomjegyzékét vetítettem ki, jelezve, hogy az adott időkeretben lehetetlen valamennyi fontos témával foglalkozni, tehát válogatni fogok. Ez után a szektor dimenzióiról beszéltem: mi a szerepe a gazdaságban, mit mutatnak a növekedési adatok, mi történt a dotcom válság előtt alatt és után, mekkora a hazai piac, mi a helyzet általában a fogyasztással, nagyjából mennyi időbe és pénzbe kerülhet most egy egyszerű internetes bolt elindítása, milyen a kínálati oldal szerkezete, milyen fontos vonatkozó témák fekszenek az EU döntéshozóinak asztalán.

Ezt követően technológiai trendekből szemezgettem, a teljesség igénye nélkül, persze. Megemlítettem a felhő-informatikát, ami egyrészt olcsóbbá és gazdaságosabbá teheti az e-üzletbe való belépést, másrészt megkönnyítheti a felfelé és lefelé történő skálázást, ami különösen fontos lehet a ciklikus keresletingadozásokat mutató vagy projektszerűen működő cégek számára. Egy webes ingatlanközvetítő iroda oldalát használva példákat mutattam multimédiás szolgáltatásokra és különböző adatbázisok összekapcsolására. Szintén példákat használva kitértem az azonosítás kérdésére, utalva a felhő-alapú biometrikus azonosítás lehetőségére. A Big Data jelenséget csak érinteni tudtuk: először az ajánlórendszerekre hívtam fel a figyelmet, majd az intelligens kamerákra, amelyek csökkenthetik a különbséget a webes és a valóságos boltok adatokkal való ellátottsága között. Ezek után a logisztikára, az árumozgatásra tértünk rá: a robotokról beszéltem, és közben egy-egy filmet is levetítettem a raktári munkát segítő, nagyra nőtt katicabogarakként nyüzsgő Kiwa-robotokról, egy szorgalmas és meglepően emberszabású KUKA-robotról, valamint az Amazon drónos kísérletéről. A filmek után a „Gyártsunk otthon!” irányzat képviselői következtek, élükön a 3D-s printerekkel. (Az egyik hallgató jelezte, hogy a vállalatuknál már találkozott ilyenekkel, alkatrészeket nyomtatnak velük.) Utoljára a mobilos fizetési rendszereket említettem, de csak futólag: próbálják ki, ha van hozzá kedvük.

Az előadás utolsó szakaszában áru-, illetve szolgáltatáskategóriákkal foglalkoztam, a példákat önkényesen összeválogatva: gyémántok, raklapok, orvosi diagnosztikai szolgáltatások, távfelügyelet, halpiac, háziipar, munkakeresés és munkaerő-közvetítés, zene, mobilos alkalmazások, e-könyvek, cipők, fűszer-csemege, luxuscikkek…

Legvégül három tanulság: ha csak lehet, növelni kell a piacot; különlegesnek kell lenni; „ragadósnak” kell lenni.

Könnyű ebéd, utána rövid séta, mert amúgy tavasz van.

Post a Comment

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*