Áramlás

Alex Pentland Social Physics című könyvét olvasom éppen. A szerző az MIT Média Laboratóriumát tekinti intellektuális otthonának.

A social physics szakterület (tudomány?) a gondolatok, ötletek, elképzelések társadalmi hálózatokon történő áramlásával foglalkozik. Áramlásról van szó, vagyis nem statikus állapotról, hanem dinamikus jelenségről, mozgásról, terjedésről, növekedésről. A gondolatok, ötletek jönnek valahonnan, útnak indulnak az emberi hálózatokon, idea-bacilusok módjára emberről emberre, közösségről közösségre terjednek, egy részük általánosan elfogadott normákká, közösségi meggyőződésekké, viselkedési mintákká, egyszóval kultúrává változik, ami aztán meghatározza, befolyásolja a cselekedeteket és történéseket. Emberek ezrei, milliói, milliárdjai figyelik egymást, tanulnak egymástól, befolyásolják egymást, másolják egymás viselkedését, és mivel a modern kapcsolati és kommunikációs hálózatok szövete egyre sűrűbb, e dinamika megértése egyre fontosabb.

Pentland szerint okos technikai és elemzési eszközökkel (mobiltelefon, intelligens személyi azonosítók, mindenféle forrásokból összegyűjtött adatbázisok, Big Data eszközök és analitikák) az áramlási jelenségek felmérhetők, áttekinthetők, leírhatók, megjeleníthetők, ez azonban csak az alap, innen kell elrugaszkodni a cselekvés felé, a social physics ugyanis nemcsak leírással, hanem beavatkozással is foglalkozik. Aki megérti, megvilágítja, explicitté teszi a hálózatokat és a bennük zajló áramlási jelenségeket, az befolyásolni is tudja a történéseket: belenyúlhat a hálózatokba, átalakíthatja azok struktúráját, gondolatokat, ötleteket (majdnem azt írtam: mémeket) indíthat el rajtuk, motiválhatja a szereplőket, olajozhatja a fogaskerekeket, tágíthatja vagy szűkítheti a csatornákat.

Pentland és kollégái kísérletező emberek, szeretnek belenyúlni a hálózatokba, kísérleteznek velük – a könyvben ezért jó néhány példa is található. A befolyásolás szempontjából a két kulcsszó az „exploration” és az „engagement”, vagyis az új gondolatok felfedezése és az azokkal való intenzív foglalkozás, ez utóbbi alatt a közösségi megbeszélést és cselekvést értve. A példák érdekesek; ma reggel például elidőztem az olaszországi Trento városában kialakított „városi kísérleti laboratórium” honlapján. Érdekes, tényleg érdekes.

A könyv hangvétele optimista: a social physics eszközeivel innovatívabbá lehet tenni közösségeket, segíteni lehet a gazdasági növekedést, csökkenteni lehet a bűnözést, hatékonyabbá lehet tenni a közlekedést, javítani lehet az emberek közötti együttműködést, és így tovább. Persze egy ilyen könyv sem lehet meg romantikus befejezés nélkül: az utolsó fejezetek egyikének a veszélyekről kell szólnia, mert ugyebár nyilvánvaló, hogy a bemutatott, valóban hatásosnak tűnő eszközöket rossz emberek (maffiózók, hataloméhes politikusok, profithajhászó üzletemberek stb.) is használhatják. Nagyszabású társadalmi szereződésre van szükség az adatok felhasználásáról, a magánélet védelméről… Na igen, persze.

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*