Ítélet van

Katona József Színház: A végítélet napja. Kisvárosi pályaudvar, balra a pénztár, jobbra a szemafor kapcsolószekrénye. Néhány utas lézeng a peronon, beszélgetnek. Újabb szereplők jelennek meg, köztük az állomásfőnök, aki tulajdonképpen önmaga főnöke, az állandó racionalizálás ugyanis minden beosztottját elvitte, egyedül maradt, mindent neki kell csinálnia. Jegyet ad, takarít, összeszedi a galambok lehulló tollait. A szemaforra is vigyáznia kell, ami állandó figyelmet igényel. Eddig nem volt baj, most azonban egy lány miatt néhány pillanatot késik, elmulasztja az átállítást. Expresszvonat zúg át megállás nélkül, rémült csend, majd távoli moraj… Megtörtént a tragédia, sebesültek, halottak mindenfelé.

Bűn történt, és a bűnösnek bűnhődnie kell. Bűn és bűnhődés történetet látunk tehát, azt is mondhatnánk, hogy krimit, mert nem olyan könnyű kinyomozni az igazságot. Az állomásfőnök tagad, és mentőtanúja is van a lány személyében. Fordulatok jönnek, fokozatosan derül fény az igazságra, a végítélet napja nem marad el. Az igazság azonban csak féligazság. A tettre fény derül, sok minden más azonban homályban marad.

Ödön von Horváth titokzatos emberekkel népesíti be a színpadot. Titokzatosságukat fokozza a Katona profizmusa, a rendezés kifinomultsága, és elsősorban az, hogy a legkisebb szerepeket is elsőrangú színészek játsszák, amitől azok súlyt és kiterjedést kapnak. Ki lehet tulajdonképpen ez az állomásfőnök? Miért vett el egy nála sok évvel idősebb, szép, de nagyon furcsa nőt? Milyen viszony fűzi a lányhoz, akinek amúgy vőlegénye van? Mi lesz ebből a marhavérben tocsogó mészáros-vőlegényből néhány év múlva? Kik ezek a könnyen befolyásolható, pletykaéhez, elfojtott agresszivitást mutató kisvárosi népek tulajdonképpen? A történet végső soron egyszerű, mégis minden nagyon titokzatos.

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*