Szex, drog, szélhámosság

Mozi: A Wall Street farkasa. Ritka látvány manapság: dől a nép, telt ház van a plázamozi nagytermében, pedig a film már több hete fut. Hogy népies legyek: a közönség kajálja ezt a filmet, élvezi, jól szórakozik rajta, talán még tanul is belőle valamit.

Mit tanul? Ez bizony fogas kérdés. Kifelé jövet elkaptam egy mondatot egy ismeretlen hölgytől: Mit akartak ezzel a filmmel mondani? Azt hiszem, semmi újat. Valami olyasmit, hogy minden eladó. Meg azt, hogy ügyes ember minden hülyeséget ránk tud sózni. Azt is, hogy némi tehetséggel és néhány egyszerű trükkel rengeteg ember manipulálható. És azt is, hogy rövid az élet, nem mindegy, hogy egy sötét irodában vagy egy szép hajón töltjük.

Mindezeket tudtuk eddig is. Scorsese rendkívül dinamikusan és szellemesen ismétli meg ugyanezt. A film egyszerűen szórakoztató, mulattató, amire szükség is van, hiszen a hossza közel három óra. Talán egyetlen gyengéje van: mivel az első másodpercben már teljes sebességgel pörög, utána már csak lassulni tud. Az is nyilvánvaló, hogy a bálnak egyszer véget kell érnie, mindenki várja, hogy esünk mát túl rajta. Túl is esünk.

Mit is látunk tulajdonképpen? Klasszikus tőzsdecápa-manipulátor történetet egy modern rajzfilm eszköztárával előadva, kosturicás balkán turbó beütéssel. A rajzfilmek közül nekem például a Madagaszkár jutott az eszembe, különösen a „riszálom így is, úgy is” jelenetsor. Nyerő koktél ez, hiszen ezek a rajzfilmek népszerűek, Kosturica nem kevésbé, a kapitalizmus árnyoldalaival pedig éppen most ismerkedünk.

Scorsese vérprofi rendező, remekül vezeti a csúcsformában lévő Leonardo diCapriót. Hősünk friss diplomával a zsebében a Wall Streetre megy, ahol megtanulja, hogy ha sikeres akar lenni, a munkája három komponensből rakódik majd össze: szélhámosság, szex és kemény drogok, váltakozó sorrendben. Így is lesz, van rengeteg átverés, orgia és fehér por, a hatás kedvéért eltúlzott adagokban. Leonardo végső soron közönséges bűnöző, de mégis megszeretjük, örülünk neki, hogy csak pár évre vágják sittre, meg annak is, hogy oktatóként, értékesítési trénerként tér vissza, elvégre ehhez a szakmához valóban kiválóan ért, ismeri és használja az összes trükköt, remek motivációs performanszokat celebrál, munkatársai rajonganak érte. Mivel szélhámos, működésének nyilván áldozatai is vannak, velük azonban nem törődünk, egyrészt mert nem jelennek meg, nem bújnak ki testet öltve a telefonból, másrészt tudjuk, hogy diCaprio a felső tízezerre hajt, azoknak meg marad éppen elég pénzük, amit ráadásul ki tudja, hogyan szereztek; egyszóval miért is törődnénk velük, nem sírnak éhes gyerekek az ablak alatt, nem kerül senki szegényházba, gazdagok vernek át gazdagokat, újgazdagok újgazdagokat.

Közben mi jó szórakozunk, tágra nyílt szemmel kajáljuk a mozit, a nagy mutatványt, akárcsak a közönség a záró tréning-jelenetben; utoljára egy üzleti prédikátor produkciójáról készült filmen láttam hasonló tágra nyílt szemű, feszült figyelemről, csodavárásról árulkodó arcokat. (“Magatokon nevettek!” – írta Nyikolaj Vasziljevics.)

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.