Bethlen 3

Móricz Zsigmond: A nap árnyéka, Erdély-trilógia, harmadik kötet. Úgy tudom, és elolvasván a harmadik kötetet, magam is úgy gondolom, hogy Móricz nem akart itt megállni, tervezett egy negyedik  részt is, nyilván Bethlen hadjáratairól, második házasságáról, utolsó éveiről. Valahol azt olvastam, hogy a kiadója beszélte le erről mondván, hogy a közönség valami olvasmányosabbra vágyik. Ha így történt, kár volt a kiadóra hallgatni.

Báthory Gábor zavaros rémuralmát Bethlen Gábor fejedelemmé választása, majd hat év építőmunka követi. Újjáépítik az országot, okos politikával megerősítik a gazdaságot. Nincs háború, a fejedelem ügyesen egyensúlyoz a Habsburg és a török világhatalom között. Egyre erősebbnek érzi magát, úgy gondolja, eljött az idő egy sikeres hadjáratra, hiszen a béke ellenére a fenyegetés nem szűnt meg, az ország nagy része idegen kézben van. Bethlen járja az országot, szemléket tart, követeket fogad és meneszt mindenfelé, rengeteg levelet ír, puhatolódzik, próbálja kideríteni, ki a barát, ki az ellenség, kinek mi a gyengéje, kinek mit kell ígérni támogatás reményében. Tábort ver, sereget gyűjt és megindul élete legnagyobb hadi vállalkozására.

Mit akart tulajdonképpen? Nehéz megmondani. A regény szerint hazájában sok támogatója volt, de a hozzá csatlakozó urak közül sokan csak a maguk hasznát lesték, a háborúban jó lehetőséget láttak a rablásra, a birtokhatárok átrendezésére, a magasabb célok nem érdekelték őket, legfeljebb annyiban, hogy azok jó ideológiát szolgáltattak a zabráláshoz és fosztogatáshoz.

A regény Bethlene az egyre kényelmetlenebbé váló családi otthonból is menekül: feleségéhez valamilyen furcsa „se veled, se nélküled” viszony fűzi: szeretik egymást, de nem tudnak egymással élni; Károlyi Zsuzsanna büszke férje fejedelmi rangjára, de nem bírja elviselni, amikor az valóan fejedelemként kezd viselkedni. Bethlen egy darabig Báthory Annában keresi a maga párját, de végül benne is csalódik, magára marad. Úgy indul a háborúba, mint aki egy családi veszekedés után fejébe nyomja a kucsmáját, füttyent a kutyának, becsapja maga mögött az ajtót és kimegy a friss levegőre, ahol a szabad ég alatt jobban érzi magát; ott legfeljebb attól kell félnie, hogy az ellenség megöli.

Könnyű arra gondolni, hogy Móricz Károlyi Zsuzsannát saját feleségéről, Jankáról mintázta, Báthory Anna pedig a későbbi színésznő-feleség. A korabeli olvasóközönség nyilván más személyi párhuzamokat is felfedezni vélt. Úgy tudom például, hogy Móricz nem tagadta: Török Kata alakjában Csinszkát láthatjuk. A személyi párhuzamokon kívül társadalmiak és politikaiak is vannak: részekre szakadt ország, az újraegyesítés erősödő vágya, gazdasági konszolidáció után közeledő háború…

A Nemzeti Múzeumban egyébként Bethen-kiállítás van, nem különösebben gazdag, de azt jól mutatja, mennyire ellentmondásos volt a nagyhatalmak között lavírozó Bethlen megítélése a maga korában, és hogy már azokban az időkben is mekkora szerepet játszott a módszeresen tervezett és terjesztett, a közönség indulataihoz és felfogóképességéhez igazított, illusztrált, egyszerű sémákat sulykoló, manipulatív célú politikai propaganda.

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*