Prezi, Ustream, LogMeIn

Veiszer Alinda: Álmokból üzletet: Bridge Generáció. Ez volt az utolsó szakkönyv, amit az elmúlt évben olvastam. A „szakkönyv” megjelölés tulajdonképpen pontatlan: a szerző újságíró, riporter, aki elsősorban kulturális témákkal foglalkozik, azaz nem is témákkal, hanem emberekkel; az emberek jobban érdeklik, mint maga a téma; számára a téma tulajdonképpen csak ürügy egy ember megismerésére, burkának tapintatos feltörésére. Műsorait szívesen nézem, riportkötetei itt sorakoznak a polcomon.

Kezdjük hát evvel a könyvvel az új blogévadot! Év elejére való, mivel a tartalma alapjában véve optimista. Igen, meg lehet csinálni! – ez a legfontosabb üzenete. Igen, a hazai vállalkozói világból is kiemelkedhetnek világklasszisok, elérhetik a sokmilliós ügyfélszámot, kijuthatnak a nagy tőzsdékre. A könyv tulajdonképpen három esettanulmány keretbe foglalva. A cégek neve bizonyára ismerős: a Preziről, a Ustreamről és a LogMeInről van szó. Mindhárom világhírű, mindegyik Magyarországról indult el, hazai jelenlétük most is erős.

De térjünk vissza a szerzőhöz! A három esetet egy közgazdász egyetemi professzor minden bizonnyal másképp írta volna meg: valószínűleg klasszikus „harvardos” esetek lebegtek volna példákként a szeme előtt. Veiszer Alinda viszont nem közgazdász egyetemi professzor, hanem kíváncsi riporter. Könyve az esettanulmány-műfajban úgy hat, mint egy impresszionista festmény az akadémikusok tárlatán. Kevés adat van benne, hiányoznak az ábrák, a táblázatok; nem modellez, van szerkezet, de nem a szakma diktálja, hanem a riporteri logika: odamegyek, megnézem, beszélek velük, figyelem őket, aztán leírom, amit láttam, halottam, tapasztaltam.

Ez így nagyon életszagú, ugyanakkor nyilván sok minden hiányzik belőle, ami egy klasszikus tantermi esettanulmányhoz kell. Keveset tudunk meg a termékekről, alig valamit a piacról, szinte semmit a versenytársakról, a verseny természetéről, a befektetőkkel fenntartott viszonyról. A szerző az embereket, az érzelmeket, a hangulatot, az értékeket tolja előre: a vállalkozói magatartást, mentalitást. Valószínűleg akkor van igazán elemében, amikor valóban riportot készít, vagyis kérdez, beszélget: kik vagytok, honnan jöttetek, hogyan gondolkodtok, miért nem egyetemen, minisztériumban, valamelyik multinál dolgoztok, kiket gyűjtötök magatok köré, minek örültök, mitől féltek, elvette-e az eszeteket a siker és a pénz; fiatalok vagytok, mit akartok még elérni, mi lesz veletek holnap, holnapután?

Veiszer Alinda nagyon jó riporter, rámenősen tapintatos, tapintatosan rámenős, én pedig pont ezt szeretem a munkáiban: mindig azt nézem, meddig tud eljutni ez személyiség feltörésében, hol áll meg és tér át egy másik szálra. Most sikeres vállalkozókkal beszélget, azt a veszélyt kell elkerülnie, hogy riportalanyai behelyezkedjenek a sikeres vállalkozók pózába, a közönség elvárásaihoz és előítéleteihez igazodjanak.

Az olvasóközönséget amúgy nyilván a siker titka izgatja elsősorban. Nos, úgy tűnik, nincs titok. A személyes és a vállalati történetekben tulajdonképpen nincs semmi meglepő. Mi is derül ki tulajdonképpen? Ha valaki vállalkozó akar lenni az informatikai világban, először is képzettnek kell lennie, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy feltétlenül valamilyen stanfordi vagy MIT-s diplomára van szüksége, vagy már az óvodában csodagyerekként kell kitűnnie. Nem árt némi megszállottság, tűrőképesség, esetleg valamilyen világmegváltó szándék. Jót tesz a sok utazás, a sok találkozás: ha valaki sok emberrel fut össze nyüzsgő, kreatív helyeken, nagyobb a valószínűsége, hogy vállalkozóként pont a neki megfelelőkkel kattan össze. Kell valamilyen jó ötlet, valamilyen jó termék, majd nagyjából azt kell csinálni (de komolyan), amit a könyvek mondanak: házasságot kell kötni a piaccal és a felhasználókkal, kísérletezni és alkalmazkodni kell, nem szabad leállni a fejlesztéssel és az innovációval, profi technológusok mellé menedzsereket kell szerezni, józan megfontolások alapján kell eldönteni, hogy mi hol legyen, rögtön a világpiacban kell gondolkodni…

Na, itt álljunk meg egy pillanatra. Az esetekből az derül ki, hogy ez a három vállalkozás nem a hazai piacról rugaszkodott el, nem azt tekinti a bázisának, nem onnan kalandozik kifelé. Hazai piacuk gyenge, van olyan, akinek nincs is fizetős hazai ügyfele. Ezt nem árt tudni, mint ahogy azt sem, hogy egyik cégben sincs állami vagy uniós pénz, egyik se adja magát pártrendezvényekhez, mindegyik a valóságos piacából él.

Mi a helyzet a termékpolitikával, az üzleti modellel, a piaci stratégiával, a termékesítéssel, az árképzéssel? Bár ezekről keveset tudunk meg, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Shapiro és Varian 1999-ben maradandó művet alkotott: a három esetben az Information Rules című könyvükben leírtakat látjuk megelevenedni, csak persze nem a dotcom válság előtti megrészegült világban, hanem egy sokkal józanabb környezetben, ahol nem rohan mindeni azonnal a tőzsdére. Természetesen végig kell járni a finanszírozási utat is: nem árt, ha van saját pénz az induláshoz, majd angyalt, kockázati tőkét kell szerezni, nyilván nagyon jót tesz, ha beszáll az Intel vagy a TED… Csapatépítés, értékek, kultúra? Nincs nagy meglepetés: a hivatalos receptek szerint az ilyen IT-s, internetes startupoknak leginkább organikus meritokráciáknak kell lenniük (egyetemi tananyag), amelyek később, felskálázódva és a profi világba átlépve fokozatosan bürokratizálódniuk kell, vagyis az értékek, a decentralizáltság helyét idővel átveszik a politikák, a szabályok – kinél gyorsabban, kinél lassabban; azt is tudjuk, hogy ezek az átalakulások gyakran válságokkal járnak, ilyenkor szoktak kiszállni az alapítók, ilyenkor kapnak más irányt egyes életpályák. A könyv, bár többnyire nem megy bele a részetekbe, utal ezekre is. Szavakban és képekben a külsőségekkel is foglalkozik: modern egyterű irodák, bicikli, babzsákfotel (nem szeretem), Túró Rudi (szeretem), rövidnadrág, póló, tornacipő – ha játékfilm készülne, a kellékesnek nagy tételt kellene beszereznie mindezekből.

Mi tehát az üzenet? Az, hogy meg lehet csinálni, az, hogy ösztönösen vagy tudatosan követni kell a bevált recepteket. El lehet indulni a hazai környezetből is – aztán majd nyilván meglátjuk, hogy meddig lehet itt maradni. Minden mozog, semmi sincs lezárva, minden szereplő fiatal.

Veiszer Alinda könyvének első fejezete, még az esettanulmányok előtt, a hazai vállalkozói világgal, pontosabban annak egy szűkebb szegmensével, a technológiai startupokkal foglalkozik. Ez a világ most élénk, szárnyait bontogatja. Van tőke, állami és uniós támogatás, vannak inkubátorok, accelerátorok, vannak angyalok, hibrid és valódi kockázati alapok, pályázatok, vannak konferenciák, összejövetelek, tanfolyamok, vannak megszállottak, guruk, cápák, szerencselovagok, mentorok, öreg rókák és ifjú titánok, vannak autókban és várótermekben élő kereskedők, képernyőre meredő farmeres fejlesztők… A hozzávalók itt sorakoznak a konyhaasztalon, lássuk, mi sül ki  mindebből!

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.