Elszabadult

Örkény Színház: Liliomfi. Meghatározhatatlan, hogy tulajdonképpen mi zajlik a színpadon. Az alapot tényleg a Liliomfi adja, vagyis van Szilvai-család professzorral, Mariskával és Gyulával, van nevelőnő, van színtársulat Szellemfivel, van Gyuri pincér az ő szerelmével, van ifjú Schwartz, sőt, van öreg is, bár nem emlékszem, hogy ő valóban megjelenik-e az eredeti darabban. De a Liliomfi csak ürügy három és fél órányi marháskodásra. A cselekmény kocog előre, de közben mindenféle mellékszálak és poénok épülnek fel, „íveket húznak”, labdákat dobnak fel, hogy aztán egészen váratlan helyeken és módokon lecsapják azokat.

Hogy mást ne mondjak, a színpad hátsó sarkában munkálkodó népi zenekarban még egy ál-Petőfi is feltűnik, akit a végén a rohamosztagosok letartóztatnak, pontosabban megpróbálnának letartóztatni, ha nem lenne az a bizonyos pucokméreg, amit… De nem mondom tovább, nem is lehet, kavarog és kanyarog, a fonákjára fordul minden, például itt van az a másik ív, a macsaka-szál, de említhetném a mit tudom én hány ál- és valódi Schwartz megjelenését is. Az utolsó szakasz valóságos irodalmi hivatkozás- és idézetparádé, amit a közönség egy része felismer, a másik része meg nem, lehet látni a nevetés erősségéből és irányából.

Tömény marháskodás az egész, de néha valahogy váratlanul gyomorra megy, megüti az embert valami, de már jön is a követező poén nagy sebességgel, kiszámíthatatlan irányból. Hiába no, nem lehet minden poén mellé egy közlekedési rendőrt állítani! Mindenki szélhámos, mindenki becsap mindenkit, senki sem őszinte, csak egy egyenes ember van (ha van), de az egy kicsit hülye, nem fogja vinni semmire, hacsak meg nem változik.

Az időgazdálkodás nem a legjobb, az első rész lassan melegszik be, a második rendkívül hosszú, de kétségtelenül leállíthatatlan, az elszabadult hülyeségeket nem lehet megfékezni. Rokokó báj nincs, valami fergeteges balkáni szélvihar az egész.

Kedves Ede, gondoltad volna, amikor a pennádat hegyezted?

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.