Nők

Pesti Színház: Sógornők. Darab a „csupa nő” műfajból. Csupa nő, vagyis férfi szereplő egyáltalán nincs a színen. Az ellenműfaj a „csupa férfi”, vagyis mikor csak férfiak vannak, ilyen például a Tizenkét dühös ember, aminek tulajdonképpen az a címe, hogy Tizenkét dühös férfi. A Sógornőkben csak nők játszanak, összesen vagy tucatnyian. Összejönnek, beszélgetnek, pletykálkodnak, tréfálkoznak, veszekednek, az életükről mesélnek, panaszkodnak, irigykednek. Életük szűk keretek között zajlik, tévés vetélkedőtől szappanoperáig terjed. Az összejövetelhez az apropót egy nyeremény adja: egyikük egy csomó kupont nyer valamilyen játékon, azokat kell füzetekbe ragasztani, és mivel nagyon sok van belőlük, segítséget kell hívni, leginkább rokonokat, sógornőket.

Maga a darab közepes, a fő baja az, hogy nem tudja eldönteni, mi is akar lenni tulajdonképpen. A szereplők időnként monologizálni kezdenek, bemutatkoznak a közönségnek, mintha a szerző nem bízna abban, hogy az alakjuk, a jellemük, a karakterük cselekmény közben is kirajzolódik. Az előadás igazából ürügy arra, hogy a színen fantasztikus ifjú és örökifjú színésznők jelenjenek meg, afféle jutalomjáték, ajándék a közönségnek. A rendezés mindent megtesz a darab gyengeségeinek ellensúlyozása érdekében. Élvezetes például a nyelv, a nők kereskedelmi televíziókból átvett keveréknyelve, a csúcs pedig a klasszikus ritmusban előadott görögös asszonykórus.

A problémákkal nem kell törődni, élvezni kell a színpadi játékot – ez a legfontosabb tanulság most, karácsony idején.

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*