Szerelem és Big Data

Mozi: Exek és szeretők. A nő elvált, felnőtt lányával él (meglehetősen jó körülmények között), aki hamarosan elmegy otthonról, mert felvették valamelyik egyetemre. A férfi szintén elvált, és neki is van egy hasonló korú, hasonló helyzetű lánya.

Mindketten nyitottak, nem tekintik lezártnak az életet. Véletlenül összefutnak egy bulin, megérzik egymásban a társkereső magányos embert, vagyis a potenciális partnert. Óvatosan kerülgetik egymást, tesztelik a másik szellemi és testi reakcióit, tudják, hogy talán ez az utolsó igazi esélyük. Beszélgetnek, közelednek egymáshoz, ugratják a másikat, a szó szoros értelmében szagolgatják, tapogatják egymást, tudni akarják, működik-e az esetükben a kapcsolatok kémiája.

Végül összejönnek, de a történet ezzel még nem ér véget, jön egy csavar a kapcsolatban, jön egy végső teszt. Ki kell derülnie, ki milyen kompromisszumokra kész, egy amúgy életképes kapcsolat érdekében mit hajlandó elviselni a másiktól. A befejezés optimista, a film kellemes, nézhető, tanulságokkal is szolgál.

Mindazonáltal ne csukjuk be még a billentyűzetet. Ez a két ember, a testes férfi és a sportos nő, mint mondtam, egy bulin jönnek össze, személyesen, a maga emberi valójában. Összejöhettek volna virtuálisan is, úgy értem, először virtuálisan, csak utána személyesen. Társkeresőkként megadhatták volna az adataikat egy internetes társkereső szolgáltatásnak, válaszolhattak volna a gép kérdéseire, hogy minél teljesebb legyen a profiljuk: szeretik-e a virágot, mi a kedvenc színük, milyen zenét hallgatnak szívesen, járnak-e bulikba, tartanak-e állatot, melyik politikai táborhoz tartoznak, stb. A gép a profiljuk alapján küldene nekik címeket, vagyis azokat hozná össze, akik az algoritmusa szerint összeillenek.

Sok ilyen internetes partnerközvetítő példájával találkoztam mostanában a szakirodalomban. Érdekesek, méghozzá több szempontból. A társkeresés fontos emberi igény, van rá kereslet. A számítógép és az internet kibővíti a lehetőségeket, vagyis sokkal nagyobb bőségben mutatja be a keresletet és a kínálatot, mint a való élet. E tekintetben tehát az elektronikus kereskedelemhez hasonlít. A gép és a háló segítségével olyanok is egymásra találhatnak, akik egyébként soha nem jönnének össze, például azon egyszerű okból, mert az egyikük Kisvárdán lakik, a másik pedig Sopronkőhidán, vagy éppenséggel Albániában.

A gép azonban ennél is többet tudhat: megkeresheti, hogy kik illenek egymáshoz. Na, itt kezd a dolog igazán érdekesé válni. Az egyszerűbb internetes közvetítők azonosságokat, hasonlóságokat keresnek a profilokban. Feltételezik, hogy aki esténként Arany Jánost olvasgat a kandalló mellett, ahhoz leginkább egy másik Arany János rajongó illik. Focidrukkernek olyan asszony jár, aki szívesen kimegy vele a meccsre, és nem az ellenfélnek szurkol. Főzni nem szerető feleség mellé éttermeket kedvelő férj illik. Liberális liberális párt keres, konzervatív konzervatívat.

Az élet azonban ennél általában bonyolultabb, és ezért a társkeresők sem elégednek meg ennyivel. Keresik a Szent Grált, a tökéletes házasságközvetítő algoritmust.

Mi a teendő? Intelligens, tanulásra képes programot kell készíteni. Nem az a kérdés, hogy mi, emberek mit gondolunk a tökéletes illeszkedésről, hanem az, hogy mi történik a valóságban, vagyis miből lesz tartós kapcsolat, ne adj’ isten holtig tartó jó házasság. Az intuíciót, az előítéletet, a spekulációt, az elméleteket váltsák fel a tények, az adatok!  A példa kedvéért: lehet, hogy az tartjuk ideális illeszkedésnek, ha mindkét partner kedvenc színe a zöld, de lehet, hogy tévedünk: az adatokból kiderülhet, hogy tartósabbak azok a kapcsolatok, ahol az egyik partner a zöldet szereti, a másik pedig a lilát.

Mi következik ebből? Az hogy a jövőben sikeresebbek lehetnek a Big Data alapú, matematikai statisztikai algoritmusokkal dolgozó, nagy adatbázisokat felhalmozó vagy ilyenekhez hozzáférő partnerközvetítő szolgáltatások, amelyek adatbányászattal tárják fel a szerelem kémiáját. Gondos és furfangos adatelemzéssel kell kimutatni a jó kapcsolat titkát. Az ilyen elemzés sok meglepetéssel szolgálhat: a gép olyan partnerrel hozhat össze minket, akire nem is gondoltunk, egyszerűen azért, mert neki (mármint a gépnek), ha jól csinálják meg a rendszerét, nincsenek előítéletei, koncepciói, nincs neki önképe, nem áltatja önmagát: egyszerűen tudja, hogy a valóságban mi működik és mi nem. Csendesen mosolyog a dobozában: most még gyanakodva mustráljátok egymást, gondolja magában, azt hiszitek, hogy nem vagytok egymáshoz valók, de én tudom, hogy igen, mert bennem van sok ezernyi jó kapcsolat adata, én a tényekre támaszkodom, az igazolt korrelációkra és regressziókra. Beszélgessetek csak, nézegessétek, szagolgassátok egymást! Én tudom, hogy jó lesz ez így, csak ti nem tudjátok még.

Cimkék:

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*