Meglátogattam a CNN honlapját és megnéztem két riportfilmet. Az amerikai munkaerő-piaci helyzet volt a témájuk, optimista hangvételben.

Optimizmusra a foglalkoztatás tartósnak tűnő bővülése ad okot. A munkanélküliségi ráta csökken, jelenleg nagyjából 7%-ot mutat, ami évek óta a legjobb eredmény. Sok ezer állás születik minden negyedévben.

A CNN riporterei két szakértőt is megszólaltattak. Ők is optimisták, de azért óvatosságra intenek. A munkanélküliség csökken, de még mindig magas, szó sincs arról, hogy az ország visszatért volna a recessziót megelőző 4%-os rátához.

Érdemes figyelni az új munkahelyek jellegét is, vagyis azt, történik-e szerkezeti változás. Más szavakkal: ugyanazok az állások jönnek-e vissza, mint amelyek a válság idején felszívódtak. Most lehet tesztelni azt a hipotézist, miszerint a munkaerőpiac (válságtól és recessziótól lényegében függetlenül) polarizálódik: bővülés tapasztalható a rosszul fizető állások (például a betegápolók és a bolti alkalmazottak) körében, vagyis a skála alsó végén, szaporodásnak indulnak a legjobban fizető állások is a túlvégen, középen viszont űr tátong, vagy ahogy egyes közgazdászok fogalmaznak: „eltűnik az átlag”, soványodik a foglalkoztatási középréteg.

Az egyik megkérdezett szakértő szerint Amerikában bővülés egyelőre a skála alsó végén tapasztalható, vagyis a történtek az előbbi hipotézist látszanak igazolni, bár ez a kijelentés még meglehetősen korai.

A munkaerőpiac polarizálódása egyébként a technológiai fejlődéssel összefüggő jelenség, amiről újabban egyre többet írnak. A nagy trend a hosszabb ideje tartó strukturális változás, ami recesszió idején markánsabban mutatkozik meg a maga pőre valóságában. Tényleg érdemes lesz figyelni: az jön be az ajtón, aki kiment rajta?

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.