Fehér Ház

Mozi: A komornyik. Nem akármilyen komornyik: a címszereplő a Fehér Házban szolgál fel, elnököknek visz be teát és aprósüteményt. Rabszolgaként kezdi (ha nem de jure, hát de facto) a múlt század első harmadában, egy véletlen folytán kitanulja a háziszolgai mesterséget, felfigyelnek rá, végül bekerül a legfelsőbb körökbe: elegáns léptekkel hozza be a teát és teszi le az elnöki asztalra, miközben igyekszik láthatatlannak maradni, de persze mindig látható, ő az eleven lelkiismeret a szépen kifényesített bútorok között.

Közben a feketék harcolnak a jogaikért, hol békésen, hol erőszakkal. Érdekes, amikor egy nép szembenéz a közelmúltjával: igen, ilyenek voltunk, nemrég még rabszolgákat tartottunk, külön étkeztünk, külön buszoztunk, lincseltünk, gyilkoltunk… Nem is volt ez olyan régen, Kennedy végzetes útja óta csak fél évszázad telt el…

Az elnököket (Eisenhowerrel indulunk, Reagannel zárunk, pontosabban eljutunk Obamáig is, de közben a főhős nyugdíjba megy, a két Bushnak és Clintonnak más hozza be a teát) pár perces jelenetekben neves világsztárok játsszák, több-kevesebb sikerrel. Nancy Reagan szerepében felbukkan Jane Fonda is, a film elején pedig néhány percig láthatjuk Vanessa Redgrave-et, akiért ezt a filmet amúgy is megnéztem volna.

Maga a film közepes, a szokásos amerikai sziruppal (juharsziruppal?) van leöntve, kiszámíthatóan csörgedezik a végső katartikus pillanatig, ismert patronokat puffogtatva. Mindazonáltal vannak jó pillanatai is, például amikor a feketék mozgalma kisiklik, megjelenik benne a politikai póz, az ellenszenves retorika, a hős, az elnöki komornyik pedig szembekerül saját mozgalmár fiával.

Post a Comment

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*