A mester

Mozi: Renoir. Szép film, hosszú film, unalmas film. A közepéig kell türelmesen várni, hogy történjen végre valami.

Az öreg mester egy fantasztikus villában él cselédektől körülvéve. Hátul hatalmas kert, elöl a végtelen tenger. Köszvény és reuma kínozza, az ecsetet már a kezéhez kell kötözni, az éjszakái borzalmasak. Napközben állandóan fest, a színhelyekre a cselédség viszi.

Fiatal lány érkezik valahonnan a semmiből, ő lesz az új modell és a múzsa. Bizonyára szerető is lenne, ha a mester nem lenne ennyire öreg.

A fiú, Jean, sebesülten érkezik haza a háborúból. Na, ekkor megindul valami: ki kell törni a nagy Renoir árnyékából, és persze meg kell szerezni a lányt. Mindez nagyon szép, de alapjában véve érdektelen. Sajnos a lány is az, szóval nincs valami nagy tétje a konfliktusnak. A kitörés minden tekintetben sikerül, Jeanból híres filmrendező lesz, a lányból színésznő, de, mint a film végi feliratokból megtudjuk, később elválnak, a hölgy szegényen és elfeledve hal meg.

A néző csendes unalmában azt figyeli, miképpen utánozza a film által teremtett valóságos világ a művészetet, melyik Renoir-kép helyszínét és alakjait látja éppen, melyik képen látta azt a bizonyos kalapot, melyiken vibrál ilyen szépen a fény egy telt csípőn. Az öreg mestert játszó színész amúgy remek, érte mindenképpen érdemes megnézni a filmet. Mivel a szerepe szerint gyakorlatilag nem mozoghat, a szemével és az arckifejezésével játszik, elképesztően jól. Egy szemvillanása izgalmasabb, drámaibb, mozgalmasabb, megrázóbb, felkavaróbb, mint egy háromrészes fantasy-film.

Pedig tulajdonképpen nem akar mást, mint festeni. 

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.