Befejezés is van

Fejezzük be a megkezdett fejezetet!

—————————————-

 

A bennünk élő ígéretek

 

 

 

      

Az előző szakaszban az ígéretek és a várakozások menedzselését operatív vállalati feladatként mutattuk be. Térjünk most vissza a kérdéskör makrogazdasági és társadalmi vonatkozásaihoz! A fejezet elején, az Enron bukásának példájával azt is igyekeztünk érzékeltetni, hogy az ígéretek „elszabadulása”, a látszat és a valóság egymástól való elszakadása a gazdaság és a társadalom mindenkori állapotával, az éppen uralkodó általános hangulattal is összefügghet: bizonyos helyzetekben sokan válhatnak hajlamossá a túlzott ígérgetésre, másokban pedig túlteng a bizalom, tömegesen veszik készpénznek a később irreálisnak bizonyuló ígéreteket, tömegesen támasztanak túlzott elvárásokat. Ha az ígéret-léggömb kipukkan, a hangulat az ellenkezőjébe csaphat át.

    Ezeknek a hangulatoknak, a bizalom és az önbizalom általános szintjének fontos szerepe van a gazdasági ciklusok kialakulásában.

 

    A 10.1. sz. táblázaton néhány ország GDP-jének 2012. évi növekedési adatait láthatjuk. A bal oldali oszlopba ázsiai és afrikai országokat válogattunk, a jobb oldaliban a fejlett nyugati világ egyes fontos képviselői szerepelnek. Jól látható, hogy az előbbiek növekedése az adott évben jóval lendületesebb volt az utóbbiakénál. 

 

10.1. táblázat. A GDP növekedése egyes országokban 2012-ben

 


Országok

Növekedés

(%)

Országok

Növekedés

(%)

Ghana

8,2

Kanada

1,9

Üzbegisztán

8,2

Svédország

1,2

Kína

7,8

Luxemburg

1,0

Nigéria

7,1

Svájc

0,8

Etiópia

7,0

Németország

0,7

India

6,5

Franciaország

0,1

Vietnám

5,0

Egyesült Királyság

-0,1

Törökország

2,9

Európai Unió

-0,3

 

Forrás: CIA World Factbook 2012-13

   

Hogyan függenek össze ezek a növekedési adatok az ígéretekkel és a várakozásokkal?

    Vegyük először a második csoportot, a fejlett Nyugat országait! A ciklikus visszaesések ellenére lakosságuk a múlt század második felében gyors gazdasági növekedéshez, és az azzal együtt járó életszínvonal-emelkedéshez szokott hozzá. Az adatokból ítélve az új évszázad első évtizedében a helyzet megváltozott. Az Egyesült Királyságban például ebben az időszakban az egy főre eső jövedelem mindössze 4%-kal nőtt, míg a korábbi évtizedekben kétszámjegyű volt a gyarapodás üteme. A Nyugat egyes országai ennél kicsivel jobban teljesítettek, mások valamivel rosszabbul, az általános kép azonban egységes: a gyors, az egyének számára is jól érzékelhető növekedés korszaka után a mögöttünk álló periódus „elveszett évtizednek” tekinthető, és egyelőre nincs jele annak, hogy a gazdaság ismét a régi sebességre kapcsolna.

 

    Ha valaki évtizedeken át jövedelme és életszínvonala határozott emelkedését tapasztalta, hajlamos lesz azt hinni, hogy ez a jövőben is így lesz. A gyarapodást és az azt megalapozó növekedést ígéretnek veszi, saját várakozásait, viselkedését ahhoz igazítja. Ha arra számít, hogy a fizetése, a vagyona nőni fog, kevesebbet tesz félre, könnyebben költekezik, vesz fel hitelt, elvárja, hogy az állam többet fektessen az egészségügybe, az oktatásba, az infrastruktúra fejlesztésébe, bízik benne, hogy szép nyugdíjat kap majd és az értékálló lesz. Hasonlóképpen gondolkodik és cselekszik az állam is: nagy projekteket indít, hitelt vesz fel… 

    Ezek az „ígéretek” természetesen csak akkor teljesülhetnek, ha a gazdasági növekedés beindul. A közelmúltra és a jelenre vonatkozóan azonban inkább a stagnálás a jellemző. A kimondott és kimondatlan ígéretek közül sok nem teljesíthető, ami a bizalom gyengülésével, elégedetlenséggel, társadalmi és politikai konfliktusokkal, esetenként tragédiákkal jár.

    Mi a helyzet a látványos növekedést produkáló feltörekvő országokkal? Az ígéreteknek és azok teljesítésének ezekben is fontos szerepe van. A gyors növekedés, a jövedelmek, az életszínvonal emelkedése optimista várakozásokat eredményezhet. Így fog menni ez a jövőben is! – ezt az ígéretet hallhatják sokan. A gyors növekedés azonban jelentős részben a felzárkózási hatásnak köszönhető, annak, hogy át lehet venni, le lehet másolni a fejlettebb világban kialakult megoldásokat. Felzárkózás után már sokkal nehezebb a továbblépés.

    Az új évszázad második évtizedének elején a feltörekvő országok körében érdekes jelenségre figyelhettünk fel: heves megmozdulások, tiltakozások, tüntetések törtek ki gazdaságilag sikeres „mintaországokban” is, így például Törökországban, Brazíliában, Chilében. A tömeges akciók szemlátomást meglepetésként érték a kormányokat: miért tüntetnek, tiltakoznak az emberek, amikor ünnepelni kellene? Az egyik magyarázat az lehet, hogy ott, ahol gyors változások történnek, az emberek igényei, elvárásai gyorsabban nőnek az állam képességeinél. A fejlődésből ígéreteket hallanak ki, amelyeket nem könnyű teljesíteni.

    A közelmúlt eseményeit figyelve azt is megállapíthatjuk, hogy az internet, az általános összekapcsoltság világában könnyen és gyorsan lehet illúziókat kelteni, légvárakat építeni, de ugyanakkor nehezebb a valóságot eltitkolni.

    Ígéreteket könnyű tenni és meghallani – a valósággal való szembenézés azonban fájdalmas lehet. 

 

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*