Másik példa

Folytassuk, amit az előző bejegyzésben megkezdtünk!

—————————————————————————

Vegyünk egy másik, az előbbinél összetettebb példát a közelmúltból, sőt, a jelenből! A helyszín ismét Németország, az időpont a 2008 januárja. A finn Nokia bejelenti, hogy bezárja bochumi gyárát és a tevékenységeit Romániába telepíti. A döntés heves érzelmeket gerjeszt. A sajtóban egy síró, a negyvenes évei közepén járó, több mint tíz éve a gyárban dolgozó nő képe jelenik meg, aki éppen a kolleganőjétől búcsúzik. „Mi itt valóban egy nagy család voltuk” – nyilatkozza.

    A döntés 2.300 gyári munkahely elvesztésével jár, de nyilván számításba kell venni azokat is, akiknek a Nokia közvetetten adott munkát és jövedelmet: a cég beszállítóit, szolgáltatóit, magát a várost. Az alkalmazottak tiltakozó tüntetést szerveznek, az utcára vonulnak. Sorra szólalnak meg a különböző táborokhoz tartozó politikusok. Az egyik magas rangú állami vezető népes közönség előtt öleli át és vigasztalja a demonstrálókat, miközben elítéli a finn cég profitcentrikus magatartását. (Korábbi választási kampányában azt hangoztatta, hogy indiaiak foglalkoztatása helyett a német gyerekek jobb számítógépes képzésével kellene megoldani az egyes informatikai szakmákban mutatkozó munkaerőhiányt.) Többen felemlegetik, hogy a finn távközlési óriás nagy összegű támogatást kapott németországi gyárához, aminek fejében közel 3.000 munkahelyet ígért. Egy szociáldemokrata vezető az adófizetők kizsákmányolásával vádolja a Nokiát. Mások azt hangoztatják, hogy miközben Németország az Európai Unió kasszájának legnagyobb befizetője, a pénzt német munkahelyek megszüntetésre használják fel: a mi pénzünkön másoknak tesznek jót.

    A heves vitában más hangok is megszólalnak. Egy lap megemlíti például, hogy a Nokia valóban sok munkahely fenntartását vállalta annakidején, de e kötelezettségének határideje már lejárt. Olyan elemzők is megjelennek, akik szerint mobiltelefonok gyártásának nincs jövője a drága Németországban, és ezt a Nokián kívül más gyártók példája is bizonyítja. A konzervatív Die Welt szerint a protekcionizmus kártyájának megjátszása, a német cégek állami védelme és támogatása több kárt hoz, mint hasznot: a gazdaság megújulása lelassul, a szabad versenyre képtelen vállalatok pedig előbb-utóbb úgyis tönkremennek. A Frankfurter Allgemeine Zeitung nem kérdőjelezi meg a finnek döntésének helyességét: a gyártást oda kell telepíteni, ahol a tulajdonosoknak felelős vezetés azt helyesnek tartja. A vállalatokat kiváló minőséggel, különleges helyi tudással kell maradásra ösztönözni, nem bérversennyel.

    A Financial Times Deutschland is állást foglal: ha a német állam valóban segíteni szeretne, ha valóban jót akar, az oktatásba és a kutatásba kell önteni a pénzt, ezek biztosítják ugyanis az ország jövőjét.

    A Die Tageszeitung felteszi a kérdést: az Európai Uniónak talán fel kellene adnia a szegényebb tagállamok felemelésének célját? Ez azzal járna, hogy Romániában alacsonyak maradnak a bérek és nagyon rosszak a munkakörülmények. Az ilyen döntés morális és szociális szempontból vállalhatatlan.

    Mindeközben Romániában eufórikus a hangulat: a felháborodott németekkel szemben nekik jót hozott a Nokia döntése. A gyárat hónapok alatt felépítik Erdélyben, a Kolozsvár melletti Zsuk ipari parkjában. Az első toborzási napon ezrek jelennek meg. A környéken az egy főre eső jövedelem az egyik legalacsonyabb az Unióban. A Nokia szerint 2008-ban Bochumban tízszer magasabbak voltak a bérköltségek, mint itt. Egyes elemzők kelet-európai gazdasági csodát emlegetnek, hiszen itt olcsón jól képzett munkaerőhöz lehet jutni, míg a magyarországi Komáromban a vállalat már kimerítette a munkaerő-piaci lehetőségeket.

    Számos környékbeli családnak a Nokia lesz az egyetlen stabil és rendszeres jövedelemforrása. A helyi munkaügyi hivatal abban bízik, hogy pár év múlva a távközlési óriásnál már 15.000 környékbeli alkalmazott fog dolgozni. Megindul az infrastruktúra fejlesztése is, az EU támogatásában bízva a finnek vállalják az ipari parkhoz vezető úthálózat fejlesztését. Kolozsvár városa a repülőtér bővítését tervezi, épül a Magyarországra vezető autósztráda.

    A város egyik vezetője a Nokiát oxigénpalackhoz hasonlítja, ami megmenti a beteget a fulladástól.

 

    A történet azonban nem ér véget. Az új helyen beindul a gyártás, de a kapacitások kihasználásával problémák adódnak. Előfordul, hogy a munkások üzenetet kapnak: egy darabig ne jöjjenek be, mert a vállalatnak nincs elegendő megrendelése. Kiderül, hogy az a nyomás, ami a Nokiát távozásra kényszerítette Bochumból, nem szűnt meg, sőt, inkább megerősödött. A piac alsó felét rendkívül olcsó ázsiai készülékgyártók lepték el, a drágább okostelefonok területén pedig az Apple-lel és a Samsunggal kell versenyezni. A két kínai óriás, a ZTE és a Huawei maximális sebességre kapcsol; az előbbi például egyetlen év alatt 60 millióról 80-ra növeli a szállított készülékek számát. Otthonukban a Nokia piaci részesedése gyorsan csökken. Egy sor névtelen kínai gyártó villámgyorsan terjeszkedik Afrikában, Indiában, Latin-Amerikában és Oroszországban. A hatalmas indiai piacon több tucat cég vetélkedik egymással, a készülékek ára és a telefonálás díja rendkívül alacsony.          

    Bochum után a második bomba Romániában robban: 2011 szeptemberében a Nokia bejelenti, hogy bezárja romániai telepét és elbocsát 3.500 embert. Átfogó átszervezésről van szó, ami finnországi, mexikói és magyarországi munkavállalókat is érint. A gyártást Ázsiába telepítik át, ahol kedvezőbbek a piaci kilátások és alacsonyabbak a költségek. A Nokiának már vannak gyárai Kínában, Indiában és Dél-Koreában, egy újabb pedig Vietnámban épül.

    Sajtóbeszámolók szerint a döntés híre meglepetésként éri a gyár alkalmazottait és az állami vezetőket. Az eufóriának vége.

    Az elbocsátások mellett a közvetett hatásokkal is számolni kell, ugyanúgy, mint Bochumban néhány évvel korábban. A politikai hullámverés is megindul, habár itt is felmerül a gyanú, hogy a politikusok a saját érdekükben ítélkeznek és tesznek nyilatkozatokat. A vélemények megoszlanak. Az egyik lap egy kolozsvári nagyvállalkozót idéz, aki szerint a helyi szakmai elitnek nem lesz gondja az elhelyezkedéssel, hiszen az egyetemi város fejlődik, jön a külföldi tőke, aki ügyes, jóval többet is kereshet, mint eddig a Nokiában.

    A külföldi tőke valóban mozgásban van: jön és megy. Megjelenését örömmel fogadják, távozása csalódás, haragot kelt. A Nokia lépése nem volt kivételes jelenség. A Kraft Foods például 2008 novemberében jelentette be, hogy a kedvezőbb feltételeket kínáló Bulgáriába telepíti át brassói csokoládégyárát. A Colgate-Palmolive ugyanonnan Lengyelországba költözött. A Coca Cola is megszüntette néhány romániai telephelyét. De maradjunk a Nokiánál: a romániai gyár bezárása csak egy eleme volt egy átfogó földrajzi stratégiának. A vállalat 2012 februárjában közleményben tudatta, hogy Komáromból, a mexikói Reynosából és a finnországi Saloból ázsiai gyáraiba helyezi át az okostelefonok gyártását, a megmaradó állomány a jövőben a telefonok testre szabásával, szolgáltatásokkal és szoftverfejlesztéssel fog foglalkozni.

    A cég új gyára Vietnámban épül fel, az ország északi részében, egy vietnámi-szingapúri ipari parkban. A tervek szerint 2014-ben már sok ezer alkalmazott fog itt dolgozni. A gyár saját Facebook-oldalán mosolygó, a Nokia trikóját viselő alkalmazottakat láthatunk.

    A Világbank adatai szerint az egy főre eső GDP-t tekintve Vietnám 2012-ben a 128. helyet foglalta el az országok rangsorában. Szegény ország, bár vannak nála szegényebbek is, leginkább Fekete-Afrikában. A Nokia-gyár érkezését minden bizonnyal örömmel fogadták, hiszen családok kaphatnak új megélhetési lehetőséget, fiatal mérnökök szerezhetnek világszínvonalú tudást, helyi beszállítók és szolgáltatók járhatnak jól, fejlődhet az infrastruktúra, az ipari parknak otthont adó város…

    A gyár megjelenése minden bizonnyal jót tesz a szegény, háborúk sújtotta  ázsiai országban    

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*