Irodalmi körök

Sárközi Mátyás: Levelek Zugligetből. A kötetnek tulajdonképpen két szerzője van: anya és fia.

Sárközi Mátyás Molnár Ferenc unokája. A családi háttér kissé bonyolult. Molnár Ferenc rövid időre feleségül vette a fiatal Vészi Margitot, aki egyéb polgári elfoglaltságai és szerepei mellett tulajdonképpen hivatásos múzsa volt, hogy mást ne mondjak, hozzá írta Ady a Margita-ciklus verseit. Molnár rossz férjnek bizonyult, kicsapongott, verekedett, nem csoda tehát, hogy a házasság felbomlott.

A házaspárnak egy lánya született, Molnár Márta, aki később felvette a második férje nevét, így lett belőle Sárközi Márta. Az ő fia Sárközi Mátyás, aki mellesleg Horváth Ádám televíziós rendező féltestvére, Molnár Márta első férjét ugyanis Horváth Zoltánnak hívták.

Molnár Ferenc feleségül vette Fedák Sárit, majd tőle is elvált, Darvas Lilivel Amerikába költözött, de még más nők is felbukkantak az életében.

Sárközi Mátyás 1956-ban elhagyta kies hazánkat és Angliába költözött. A közel tíz év történetét átfogó Levelek Zugligetből tulajdonképpen az emigrációs naplója, amibe belefűzte (kalandvágyból?) itthon maradt anyja, tehát Sárközi Márta hozzá írt leveleit.

Mindketten irodalmi körökben forogtak, a fiú Londonban, Münchenben, majd ismét Londonban, az anya itthon. Mindketten jól írnak, nagyon jól, színesen és szórakoztatóan. Látleletet adnak a hazai és a londoni magyar irodalmi körökről. Rengeteget pletykálnak, fecsegnek, de a színes felszín alatt izgalmas korrajzot és tragikumot is találunk.

A két világ közül a hazai az érdekesebb. Sárközi Márta nagyon mozgalmas életet élt: szerkesztett, fordított, megművelt egy nagy zugligeti kertet, építkezett a Balatonnál, sütött-főzött-befőzött stb., de nem ez az igazán érdekes, hanem hogy közben kikkel találkozott, beszélgetett, dolgozott, kiket etetett, itatott, szórakoztatott, látogatott, kikkel kávézott, kiket dumált ki a depresszióból, kiknek könnyítette meg az utolsó napjait. Thomas Mann fordítását korrektúrázta (a Józsefből nekem is az 1959-es kiadás van meg, fordította Sárközi György, ellenőriztem), Grerald Durrel legjobb könyvét tette át magyarra, Molnár-bemutatók körül bábáskodott, antik cserepeket gyűjtött, vidéki padlásokon mindenféle népi cuccok után kutatott, új műveket bírált, varázsvesszős kísérleteket végzett, sarlatánkodott.

Az ismerősök és barátok névsora színes és fantasztikus: Déry Tibor, Illyés Gyula, Pilinszky János, Németh László, Juhász Ferenc, a fiatal Moldova György, Bibó István, Darvas Lili, Psota Irén, festők, szobrászok, tudósok, mindenféle igazi Nemecsekek, felsorolni sem lehet mindenkit. Nehéz idők jártak, a művész és politikus ismerősök egy része éppen börtönbe készült, bent csücsült vagy éppen kijött onnan, mások meg éppen megalkudtak, idomultak, ajnároztak. Az anya levelei időnként rejtjelezett információkat, álneveket tartalmaznak, bár ezeket komoly besúgási szakembernek nem lehetett nehéz megfejteni. A szövegből rengeteg szeretet, gondoskodás és humor árad.

A fiú is vidáman pletykál, megtudjuk például, hogy a Londonba látogató Tamási Áront nagyon érdekelték a sztriptízbárok, Sárközi egyik nőismerősének pedig maga Michael Caine udvarolt. Betekinthetünk a Szabad Európa recsegős világába, tanulmányozhatjuk a művész- és emigráns körök szerelmi életét.

A kötet az anya utolsó, betegágyról küldött üzeneteivel végződik, de nem szomorodunk el: ez az élet teljes volt, értelmes, hasznos és kerek.   

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.