Hallgatni?

Márai Sándor: Hallgatni akartam. Az ismertető szerint az Egy polgár vallomásai harmadik, befejező kötetéről van szó. A kéziratban szereplő dátum szerint az író 1950-ben készült el vele.

Az „elkészült” talán nem jó szó: a Vallomások eleven anyag, Márai rengeteget alakított, fúrt-faragott rajta, különböző hosszabb-rövidebb változatai láttak napvilágot. Ez a most kiadott rész sem tűnik befejezettnek.

Az emlékezés 1938. márciusának egy meleg napjával indul, azzal, amikor Hitler egy nagy autóban, csapatai élén, a tervezett népszavazást mellőzve bevonult Ausztriába. Márait lapja szerkesztőségében fogadja a hír. Aznap este még színházba megy, de amikor hazatér és kocsijával beáll a budai garázsba, ott már menekülő osztrákokat talál, akik poros autójukkal másnap azonnal továbbmennek, mert nem érzik magukat biztonságban.

Márai a népszerű, sokak által ismert író, a “kassai polgár” életét éli. Könyvei jelennek meg, darabjait a legjobb színházakban játsszák. Budán lakik, kocsit vezet, gőzfürdőbe jár, vendéglőkben étkezik. Az anschluss másnapján teniszezni megy, otthon megírja a maga mindennapi harmincöt sorát, majd sétálni indul, kezét hátratéve felbaktat a várbeli sétányra, ahol ismerősök köszöntik, köztük Teleki Pál miniszterelnök.

Béke, csevegés, nyugalom… Látszólag minden rendben van, pedig valójában semmi sincs rendben: az ország, Európa, a márais polgári életforma és műveltség elindul a végzete felé. A következő évben Németország és a Szovjetunió kétfelől elfoglalja Lengyelországot, Hitler csapatai újabb határokat lépnek át, és mi is hadat üzenünk a fél világnak. Jön a moszkvai csata, jön Sztálingrád, a doni tragédia, jön a partraszállás… Jönnek a hideg napok, az ostrom, az összeomlás…

Márai leírja, mit érzett, mit gondolt ezekben a napokban, amikor minden eldőlt, miközben az országban még béke volt. Közel tíz év távlatából elemez, értékel, újra és újra felvetve a kérdést: történhetett volna másképp? Két politikusportrét is megrajzol: Bárdossyét és Bethlenét. Megtudjuk, hogyan működött a korabeli cenzúra, miként rendezte szabályos katonai alakzatba egy túlbuzgó tiszt a Kassára bevonuló honvédséget kísérő civileket, miként fogadták a helyiek a bevonulókat.

Úgy látom Márait eddig egyik mostani hazai párt sem tudta magának kisajátítani. Néha elmondanak tőle egy-egy idézetet, de óvakodnak attól, hogy mellé tegyenek egy másikat. Márai nem jó alany politikai propagandához: gondolkodott, mérlegelt, gyakran önmagával is vitatkozott: nézzük csak meg a Naplót, hány ellentétes tartalmú bejegyzést találunk benne!

A Hallgatni akartam megkerülhetetlen olvasmány. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz népszerű itt és most.

 

Hallgatni akartam

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.