Édes, jó Lajosom!

Örkény az Örkény Színházban: Tóték. Nem tudnám megmondani, hányszor láttam színházban, filmen, tévében. Örök darab. Úgy tudom, filmforgatókönyvként indult, majd kisregény lett belőle, végül színdarab. Az Örkényben most a kisregény-változatot adják elő úgy, hogy egyszerre mesélik és játsszák a történetet: mesélve játsszák, játszva mesélik, zenei betétekkel, dalokkal szakítva meg az események folyását.

A történetet és a mondanivalót sokféleképpen lehet értelmezni. Tót és az őrnagy talányos figurák. Az előbbi a jó és az utóbbi a rossz? A képlet nem ilyen egyszerű. A darab abszurd, de abszurditása akkor jön ki igazán, ha komolyan játsszák. A mostani előadásban a szerencsére nem “értelmezik”, és komolyan játsszák, tehát sem az értelmezést (mert az azért mindig van), sem az abszurditást nem viszik túlzásba. Nekünk mesélnek, nekünk játszanak. Ez történt, így volt, nézzétek meg jól és tanuljatok belőle. Ilyen a hatalom, ilyen a viszonya a gondolkodáshoz, ilyen az engedelmesség, ilyen a félelem, ilyen a lázadás…

Az Örkénynek erős, összeszokott társulata van, most sem nyúlnak mellé. Az előadás hosszú, de a figyelem lankadatlan, a közönség veszi a lapot és hálás. Mi kell még? 

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.