Zsiráf

Vahl Tamás: A zsiráf nyaka. Élménybeszámoló a multikról húsz év tapasztalatai alapján. Szerzőjét nagyjából ezer éve ismerem.

Húsz év nagy idő, a kilencvenes évek elejére kell tehát visszamennünk. Nyilván sokan átéltük az első találkozásokat a multikkal, vagyis a nagy nemzetközi cégekkel. Nekem például a telefon jut az eszembe. A nyolcvanas évek elején új lakásba költöztünk egy lakótelepen. Azonnal beadtam a telefonigénylésünket. Hosszú éveken át nem történt semmi, majd valamikor az évtized vége felé levelet hozott a postás: vásároljak telefonkötvényt, akkor hamarabb juthatok vonalhoz. Vásároltam, és csodák csodája: egy év se telt el, és otthon megcsodálhattunk a szénfekete készüléket, ami persze nem a mienk volt, hanem a Postáé.

Most jön a fordulat! A kilencvenes évek második felében befizettünk egy épülő társasházba. A kiválasztott telken még egy kapavágás sem történt, amikor – okulva a történteken – beadtam a telefonigénylésemet. Pár nap múlva csöngött a telefon a munkahelyemen: itt a telefon, de hol a ház?

Múlt és jelen, hét év várakozás áll szemben pár nappal, a kettő között lezajlott egy rendszerváltás, és persze a Posta is megváltozott: az új lakásba már egy multi hozta a telefont, hiszen a Postából kivált a MATÁV, ahol az irányítást németek és amerikaiak vették át.

Szép történet ez, de persze vannak kevésbé tetszetősek is. Vahl Tamásnak igaza van: a rendszerváltás alatt és közvetlenül utána valóban sok külföldi szerencselovag, haszonleső (amúgy nem feltétlenül rosszindulatú) kalandor jelent meg az országban. Ők voltak a multik előőrsei, a reguláris lovasság csak utánuk érkezett.

Egy egyetemi intézetben dolgoztam akkoriban. Nyilvánvaló volt, hogy be kell kapcsolódni az oktatás nemzetközi vérkeringésébe. Kinyitottuk az ablakokat (pontosabban kinyíltak azok maguktól), amiken aztán rajokban repültek be a kalandorok és kincskeresők. Volt olyan nap, hogy többel is tárgyalni kellett, mert előre persze nem lehetett tudni, ki kicsoda. Szerencsére egy-két kisebb kalanddal, beugratással átvészeltük ezt az időszakot. A komolyabb külföldi partnerek csak később érkeztek, velük aztán végre szakszerűen lehetett dolgozni, több évre szóló tervek alapján, tudatosan építkezve; ezek a királyok már nem voltak meztelenek.

A zsiráf nyaka nem idealizálja a multikat, de nem is festi azokat ördögnek. A multik egyszerűen vannak, együtt kell velük élni – talán ez a könyv legfontosabb üzenete. A multik a szabad versenypiac termékei. A multik kiismerhetők, annak ellenére, hogy a viselkedésük nem mindig racionális. A multi egy szervezet, a szervezet pedig emberekből áll, következésképpen úgy viselkedik, ahogy a szervezetek és az emberek általában: vízfejet növeszt, elbürokratizálódnak, elmátrixosodik, kontraszelekciós mechanizmusok fejlődnek ki benne, érdekharcok martalékává válik, stb.

A multik természetüknél fogva túlnőnek az országhatárokon, globálisan optimalizálnak, keveset törődnek a helyi érdekekkel. A méretekből, a szabványosításból, a központosításból eredő gazdaságosság vezérli őket. Mivel sokan közülük kint vannak a tőzsdén, ki vannak téve a pénzpiacok hullámzásainak, csőlátásának, alkalmi divatjainak, válságainak.

Vahl Tamásnak abban is igaza van, hogy a multik mára sokat veszítettek a népszerűségükből, egykori csáberejükből. De legyünk azonban óvatosak az ilyen megállapításokkal. A multikat talán nem szeretjük, de a termékeiket, a szolgáltatásaikat igen. Képzeljük el a világot multik nélkül! – olvasom a könyvben. Tényleg, képzeljük csak el: vajon meddig kellene várni telefonra?

Vahl Tamás könyve élménybeszámoló. Ez a legnagyobb erénye, de egyben a gyengéje is. Ezt láttam, ezt tapasztaltam, ilyennek láttam, ilyennek látom a multikat – mondja szerző. Ez tetszett, ez nem tetszett. Ezt történt velem és ez történt a barátaimmal, ismerőseimmel. Elszegődtünk a multikhoz, igyekeztünk kiismerni őket, kipróbáltuk, meddig lehet bennük elmenni, mennyire alakíthatók, formálhatók. Láttuk az erényeiket és a gyengéiket, követtük a fejlődési pályájukat.

A könyv a közvetlen élménybeszámolóknak köszönhetően élvezetes és tanulságos olvasmány. Ugyanakkor nem tudományos munka, nem is akar az lenni. Nincsenek benne hivatkozások, kutatási eredmények, a bevezetőt leszámítva nem találhatunk benne statisztikai adatokat. Hitelességét a közvetlen tapasztalat adja.   

   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.