Feszültség / 3

Íme egy újabb rész a technológiai fejlődés és a munkanélküliség összefüggéséről szóló cikkből. Ez is nyers még, az előző két részhez hasonlóan. Ez az utolsó szaksz, amit felteszek ide. Közben az elejét már részben átírtam. Ilyen az élet.

—————————-

 

A kérdés tehát az, hogy a mostani infokommunikációs innovációs hullám (az informatika, a számítógépek, a modern távközlés, az internet korszaka) általános munkaerő-piaci hatásai és mérlege alapján miben különbözik a korábbi hullámoktól. A témával kapcsolatos elemzésekből (lásd pl. Brynjolfsson-McAfee 2011; Ford 2009) a következő gondolatmenet rajzolódik ki:    

(1) Az infokommunikációs technológia úgynevezett általános célú technológia (general purpose technology), amely a gazdaság szinte minden szektorában megjelenik és jelentős változásokat idéz elő (Szabó-Hámori 2006). Fejlődése exponenciális pályákat mutat, ezek közül a legismertebb a Moore törvényeként emlegetett jelenség: a számítógépek teljesítménye nagyjából tizennyolc hónaponként megduplázódik. Az exponenciális trendek több teljesítménymutatónál is jól megfigyelhetők: így nő az egységnyi felületen elhelyezhető tranzisztorok száma, a tárolókapacitás, a tárolt adatok mennyisége, a műveletek sebessége stb.

(2) Az emberi képességek ezzel szemben nem fejlődnek exponenciálisan, hiába ruházunk be többet az oktatásba (már aki), e téren a csökkenő hozadék törvénye érvényesül, sőt, egyes statisztikák stagnálást mutatnak (lásd pl. Gordon 2012, 16-17. o.). Bár a kutatási eredmények és a vélemények ellentmondásosak, feltételezhetjük, hogy ha egy fejlett országban megduplázzák az egy tanulóra fordított kiadásokat, a végzősök teljesítménye nem fog arányosan növekedni, különösen nem exponenciálisan.

(3) Az infokommunikációs technológia exponenciális trendjei már sok éve tartanak, Moore említett törvényét például 1965 óta követhetjük nyomon

[1]. Az ilyen trendek természetéből következően törvényszerűen elérkeztünk abba a szakaszba, amikor az évről évre bekövetkezett ugrások már óriásiak, a teljesítménymutatók meredeken emelkednek.  

(4) A számítógépek exponenciálisan növekvő teljesítménye idővel törvényszerűen meghaladja az átlagember (a nagy tömegek) stagnáló vagy alig emelkedő teljesítményét. Ez az idő elérkezett.

(5) Következtetés: az átlagember, a tömeg vesztésre áll a gépekkel szemben. Ennek fontos tünete a növekvő, a tartósan magas szinten ragadt munkanélküliség a világ sok országában. Fogalmazzunk óvatosabban: a munkanélküliség növekedésében, a „jobless recovery” jelenségében egyéb tényezők mellett a technológiai fejlődés is fontos szerepet játszik. A gépek egyre több ponton szorítják ki az embert. A válságokat követő fellendülések idején a vállalatok nem a létszámot növelik, hanem automatizálnak, gépesítenek.

(6) A technikai fejlődésnek korábban is sok szakma és állás esett áldozatául, a munkanélkülieket azonban idővel felszívták az új iparágak és tevékenységi körök. Most erre nem, vagy kevésbé lehet számítani: az exponenciális trend miatt a fejlődés túl gyors, ráadásul az infokommunikációs technológia mindent áthat, mindenütt megjelenik.

(7) A gépek elsősorban a jól algoritmizálható tevékenységekből szorítják ki az embereket, a munka nehézségi fokától, bonyolultságától függetlenül. Mivel egyre több tevékenység algoritmizálható, tulajdonképpen senki sincs biztonságban. Számos konkrét példát említhetünk erre. Az autóvezetés sokáig ellenállt az algoritmizálásának és automatizálásnak – a közelmúltban azonban az utakon megjelentek a Google és a BMW vezető nélküli autói. Ugyanez volt a helyzet a bonyolultabb mintázatok vizuális felismerésével – ma azt tapasztaljuk, hogy a számítógépes arcfelismerés rohamtempóban fejlődik, a finnországi Zen Robotics cég öntanuló algoritmussal dolgozó robotjai pedig nagy biztonsággal válogatják szét a különböző anyagú (fa, fém, kő) hulladékokat. Látványos fejlődés mutatkozik az algoritmizált és automatizált orvosi diagnosztika területén is (lásd pl. Topol 2012).

(8) Az elmúlt két évtizedben, mint korábban már jeleztük, sok munkahely vándorolt el a fejlett országokból, rontva az ottani foglalkoztatási statisztikákat és a munkavállalók alkupozícióját. Mivel az offshore outsourcing egyes fontos célországaiban (mindenekelőtt Indiában és Kínában) a bérek gyorsan emelkedtek, ez a trend sokat veszített a lendületéből, sőt, egyes helyeken megfordulni látszik. A bérekben mutatkozó, még mindig meglévő különbségek mellett más tényezőket (például a szállítási és készletezési költségeket, a kiszervezéssel járó kockázatot) is figyelembe vesszük, az outsourcing már nem feltétlenül vonzó alternatíva. A sajtóban egyre több példát találhatunk tevékenységek, gyárak visszatelepülésére az anyaországba. Tévedés azonban azt hinni, hogy ugyanannyi munkahely jön vissza, mint amennyi elment. A kiszervezés számos esetben csak előjáték az automatizálásához: a kiszervezett tevékenységet racionalizálják, szabványosítják – mindezek megkönnyítik a későbbi automatizálást, számítógépesítést.[2] Mindeközben a növekvő bérköltségek miatt a kiszervezés célországaiban is egyre több helyen robotokkal helyettesítik az embereket[3], azok viszont ugyanannyiba kerülnek Németországban, mint Kínában. Sok tevékenység tehát valóban visszatér vagy várhatóan vissza fog térni, a számítógépesítés és a robotok terjedése miatt viszont ez a trend nem feltétlenül javít a munkanélküliségi statisztikákon. Az ipari robotok új generációi a korábbiaknál könnyebben programozhatók, rugalmasabban alkalmazhatók, precízebbek.

A technológiai fejlődés (ami egyébként számtalan módon könnyíti meg és teszi jobbá az emberek életét) azzal, hogy kevesebb munkahelyet teremt, mint amennyit megszüntet, társadalmi feszültséget gerjeszt. Tegyük hozzá: az infokommunikációs innovációs hullám a jelenlegi fázisában más társadalmi problémákat is okoz vagy súlyosabbá tesz. Erik Brynjolfsson és Andrew McAfee már hivatkozott könyvükben (2011) a következő hármat emelik ki:

(1) A képzetlen munkaerő vesztésre áll a képzettel szemben. Az USA-ban például az elmúlt 50 (!) évben, vagyis nagyjából a hatvanas évek eleje óta csak a felsőfokú végzettségük bére emelkedett jelentősen és tartósan, a középiskolát végzettek bére stagnál, az annál alacsonyabb szinten iskolázottaké csökken; az utóbbiak tehát kevesebbet keresnek, mint a hatvanas évek elején.

(2) Mivel a földrajzi távolságnak egyre kisebb a jelentősége, az internet pedig mindenkit és mindent összekapcsol mindenkivel és mindennel, növekszik a valószínűsége annak, hogy a különböző piaci versenymezőnyökből „szupersztárok” emelkednek ki. A modern internetes gazdaságban sok területen megfigyelhetjük „a győztes mindent visz” jelenségét, különösen ott, ahol a hálózati hatás is érvényesül. Az eredmény a gyors differenciálódás, a sikerességben mutatkozó különbségek növekedése. Részben ezzel magyarázható a csúcsvezetői és beosztotti bérek közötti növekvő távolság is, ami ma már akár háromszázszoros is lehet, vagyis egy vezérigazgató háromszázszor is többet kereshet egy közönséges beosztottjánál. Az egyenlőtlenséggel kapcsolatos általános kép ellentmondásos. A statisztikák azt mutatják, hogy a világban az utóbbi években csökkent a szegények száma. A legszegényebb 20% jövedelme szinte mindenütt nőtt, talán Latin-Amerika egyes országait kivéve. Remény van rá, hogy ez a folyamat nem áll meg. India és Kína emelkedése nagyon pozitív hatást gyakorol a mutatókra. Indiában például ma milliók dolgoznak jól fizetett, értelmiségi munkakörökben, és ez nem történhetett volna meg modern infokommunikációs technológia nélkül. Még nagyobb azoknak a száma, akik ezt a csoportot kiszolgálják. Ugyanakkor a világ számos országában (így például az USA-ban, Kínában, Finnországban, Németországban, Lengyelországban, a balti államokban) nő az egyenlőtlenség a jövedelmek elosztásában, mélyül a szakadék a gazdagok és a szegények között (romlik az úgynevezett Gini-együttható), és ebben is szerepet játszik a technológiai fejlődés. Egy hasonlattal élve: az infokommunikációs innovációs hullám sok hajót megemel, de nem mindegyiket egyformán.

(3) A tőke és a munka általános versenyében az előbbi alkupozíciója erősödik.[4] A magas munkanélküliségi ráta, a számítógépesítés, az új generációs robotok gyors terjedése, a globális munkaerő-piaci verseny miatt a munkavállalók kevésbé tudják érvényesíteni az érdekeiket. Az eredmény: a vállalati nyereség nő, egyes vezető vállalatok óriási pénztartalékokat halmoznak fel, miközben a bérek stagnálnak vagy csökkennek.

Munkanélküliség, az alacsonyan képzett munkaerő romló pozíciója, növekvő jövedelmi különbségek, gyengülő munkavállalói alkupozíció – napjaink kényes társadalmi problémái ezek. Természetesen mindegyik bonyolult, többféle okra visszavezethető jelenség, de megjelenésükben, súlyosbodásukban a technológiai fejlődés, az infokommunikációs innovációs hullám is szerepet játszik.




[1] Lásd erről:  http://www.intel.com/content/www/us/en/history/museum-gordon-moore-law.html. Moore törvényének hosszú távú fenntarthatósága vitatott kérdés, különös tekintettel a miniatürizálás fizikai korlátaira.

[2] A tevékenységek leírt jellegű átalakítása szoros kapcsolatban áll azzal a megközelítéssel, amit az informatikában „szolgáltatásközpontú architektúrának” (Service-Oriented Architecture, röviden SOA) neveznek. A hasonlóság nem véletlen, az informatikai SOA elvei és módszerei a vállalati szervezetekben is érvényesíthetők (lásd erről pl. Krauth Péter tanulmányát: Dömölki et al. 2008, 399-418. o.).

[3] A kínai Foxconn cég, az Apple egyik legnagyobb beszállítója nemrég egymillió robot vásárlását jelentette be.

[4] Ez az általános megállapítás nem zárja ki egyes munkavállalói csoportok alkupozíciójának erősödését, különös tekintettel a kreatív, különleges tehetséget és tudást igénylő munkakörökre.

 

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*