Ki mit tanult?

Nemzeti Színház: A velencei kalmár. Ez Shakespeare egyik legtalányosabb drámája. A címe tulajdonképpen beugrató: sokan valószínűleg azt hiszik, hogy Shylock az a bizonyos kalmár, pedig valójában Antonio, vagy ahogy most becézik: Toncsi az.

Mit tanul a történtekből Antonio? Az előadás utolsó percében keresztútnál áll, mellette mély szakadékok, és mindenki azt figyeli, merre indul el. Itt és most botorkálva Shylock után lépked, elgondolkodva, mélyen megrázva, félig önkívületi állapotban.

A drámát valamikor középiskolás koromban olvastam, és valószínűleg nem sokat értettem belőle. Rémlik egy nemzeti színházi előadás is, a Hevesi Sándor téren. A mostani előadáshoz a szöveget alaposan átírták. Mai dumák, mai viccek, mai beszólások, utalások hallhatók a színpadon. A szereplők mai figurák. A rendezés finoman egyensúlyoz a humoros könnyedség és a fenyegető tragédia között. Minden poénban van valami végletes feszültség, miközben mindig szól a zene, de az is valahogy baljósan, mintha valamilyen sötét felhő lebegne a színpad felett.

Az előadás fél tizenegykor ér véget: talán kicsit hosszabb és fárasztóbb a kelleténél. A Nemzetinek láthatóan remek csapata van most, az összjáték kiváló. 

      

Post a Comment

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*