Feszültség

A közelmúltban több előadást tartottam (a legutolsót a Gábor Dénes-díjasok klubjában) a technológiai fejlődés és egyes társadalmi problémák, feszültségek összefüggéséről. Most megpróbálok cikket írni a témáról. Címe még nincs, de íme az eleje a maga nyers állapotában.

———————————————

 

A Központi Statisztikai Hivatal gyorsjelentése szerint

[1] Magyarországon a 2012. november – 2013. január közötti időszakban 11,2%-os volt a munkanélküliségi ráta. A 15-24 éves korcsoportban e mutató 28,4%-os értéket mutatott, ami 1,3 százalékponttal magasabb volt az egy ével korábbinál. A jelentésből az is kiderül, hogy a munkanélküliek 46,8%-a egy éve vagy annál régebben keresett állást. 

Az Európai Unió 27 országában 2012-ben együttesen 10,5%-on állt a munkanélküliségi ráta[2]. A mutató különösen magas (kétszámjegyű) volt Bulgáriában, Írországban, Franciaországban, Spanyolországban, Cipruson, Litvániában, Lengyelországban, Portugáliában, Szlovákiában, Horvátországban és Magyarországon. A 27 uniós ország együttes rátája, amely 2008-ban még csak 7,1%-ot mutatott, 2011 és 2012 között közel egy százalékponttal emelkedett.

A fiatalkori munkanélküliséget illetően még sötétebb képet kapunk. A 27-ek együttes rátája a 25 év alattiak körében 22,9% volt 2012-ben. A mutató a Cseh Köztársaságban megközelítette a 20%-ot, Bulgáriában a 30%-ot, Írországban meghaladta a 30-at, Horvátországban a 40-et, Spanyolországban pedig az 50-et.

Vessünk egy pillantást az Amerikai Egyesült Államok munkanélküliségi rátájára[3] is. 2003-ban, az úgynevezett dotcom-válságot követően a mutató 5,8%-os értéket jelezett, ami 2007-ig egyenletes tempóban 4,6%-ig csökkent. A ráta 2008-tól ismét emelkedni kezdett, 2010-ben 10% közelében tetőzött, majd 3013 elejére nagyjából 8%-ra csökkent, vagyis a gazdasági válság kirobbanását követően öt év sem volt elegendő ahhoz, hogy visszaálljon a válságot megelőző szintre.

A közgazdászok „jobless recovery”-nek, nevezik ezt a jelenséget, ami USA esetében nem először fordul elő. Az 1. sz. ábrából leolvasható, hogy nagyjából a nyolcvanas évek eleje óta egyre több időre van szükség a recessziós időszakok előtti munkanélküliségi rátához való visszatéréséhez, vagyis a fellendülés nem hoz magával arányos bővülést a foglalkoztatásban. A vállalatok lendületbe jönnek, bővítik a termelést, miközben nem emelik az alkalmazottak létszámát. Sajátos fejlemény, hogy a munkanélküliség átlagos időtartama a legutóbbi recesszió után elérte a negyven hetet, míg az 1980 és 1997 közötti időszakban csak kétszer és csak kicsivel haladta meg a húszat. A statisztikai adatok arra utalnak, hogy a krónikus, hosszú távú munkanélküliség makacsul tartja magát még akkor is, amikor a recessziót követően ismét nőni kezd az állások száma (Coy 2013)

A fenti adatokból látható, hogy a növekvő munkanélküliség a mai világgazdaság egyik legsúlyosabb problémája. A társadalmi élet szempontjából a jelenség kisugárzó hatásával is számolni kell. Elterjedt vélemény, hogy egy ember munkanélkülisége átlagosan három másikra (házastársra, gyerekekre stb.) is hatást gyakorol. Történelmi tapasztalatokból tudjuk, hogy a munkanélküliség növekedése veszélyes társadalmi és politikai következményekkel járhat.

 

A munkanélküliségi ráta emelkedésének, a „jobless recovery” megjelenésének, a munkanélküliség által előidézett társadalmi problémák éleződésének természetesen sokféle oka van. Ezek közül a legközvetlenebb az 1997-től kibontakozó gazdasági válság. A felhalmozódott adósságok csökkentése érdekében sok államban megszorító intézkedéseket vezettek be, aminek következtében csökkent a kereslet. Az Európai Unió több országában zsugorodik a gazdaság: a helyzet különösen nehéz Görögországban, Portugáliában és Spanyolországban. A megszorító politika eredményességéről és hatásairól heves, politikai síkra is átterelődő vita bontakozott ki A következmények a politikai pártok versenyében és pozícióiban is megmutatkoznak; példaként elegendő az olaszországi választások eredményére utalni 2013 elején.  

Ebben a cikkben a munkanélküliség növekedésének problémáját a technológiai fejlődés nézőpontjából vizsgáljuk meg[4]. Azt igyekszünk bemutatni, hogy a gazdasági válság mellett a munkanélküliséget a technológiai fejlődés is gerjeszti, de a hatása másfajta társadalmi ellentmondások és feszültségek megjelenésében, illetve kiterjedésében is megmutatkozik. Arra is utalunk majd, hogy a nemrég kibontakozott gazdasági világválság nem független a technológiai fejlődéstől: a válság és a technológiai fejlődés hatásai nem egyszerűen párhuzamosan, hanem egymással összefonódva, egymást erősítve jelentkeznek.

Azzal persze nem mondunk sok újat, hogy a technológiai fejlődés összefügg a munkanélküliséggel. Az innovációk új foglalkozásokat és munkahelyeket teremtenek, másokat viszont megszűntetnek, eltűntetnek: a schumpeteri „teremtő rombolás” (Schumpeter 1980) a munkaerőpiacon is működik. Klasszikus példának számít a mezőgazdasági munka visszaszorulása: a modern gyárak megjelenésével a földeken dolgozók száma a korábbi kis töredékére zsugorodott.

A munkaerőpiacon bekövetkezett változások a nagy, több évtizedet átfogó innovációs ciklusok (technológiai forradalmak) jellegzetes szakaszaihoz igazodnak (lásd pl. Freeman-Louca 2001; Perez 2002). Az átalakulások feszültségekkel járnak, amelyek közül a legfontosabbak a következők:

 

Egyes beérett iparágak fejlődése lelassul, növekedési, munkahely-teremtési potenciáljuk csökken, miközben új iparágak jelennek meg a porondon. Az előbbiek közé tartozik például a hagyományos, papírra nyomtatott sajtótermékeké, amit a pezsgő internetes híripar vált fel. Már négy-ötéves időtávban is jól beazonosíthatók egyes átalakulások: a munkahelyteremtés szempontjából az elmúlt öt-hét évben a vesztesek közé tartozott például a vezetékes távközlés, a bolti kereskedelem és az autóipar, míg a nyertesek oldalán találjuk az egészségipar egyes ágait (wellness, fitness, ápolás stb.), a számítógépes játékokat, illetve általában az internetes ipart.  

Verseny bontakozik ki a korábbi innovációs hullám hátán felemelkedett, annak sajátosságaihoz igazodó, illetve az új technológiákat képviselő, friss, modern eszközöket használó cégek között: irányítási rendszerek, kommunikációs és együttműködési módok versengenek egymással (McAfee 2009).

 

A technológiai fejlődés az egyes földrajzi területek, települések versenypozícióját is megváltoztatja. Enrico Moretti The New Geography of Jobs című könyvében (2012) megállapítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok gazdasági térképén radikális átalakulások mennek végbe, amiket az állások, a populáció és a vagyon újraelosztásaként jellemez. Növekednek a különbségek egyes városok, közösségek között. A modern tudás- és innovációs központok (pl. San Francisco. Durham, Austin) sok kreatív embert vonzanak, miközben egyes tradicionális gyártási központok állásokat és lakosokat veszítenek, hanyatlanak, kiüresednek. Moretti azt is kimutatja, hogy ha egy városban „innovációs munkahelyek” jelennek meg, akkor ezek további „nem innovációs” munkahelyeket is magukhoz vonzanak, hiszen a mérnökök, designerek, szoftverfejlesztők sokféle szolgáltatást igényelnek.  




[1] Közzététel: 2013. február 26.

[2] Forrás: EUROSTAT, Unemployment rate

[3] Forrás: U.S. Bureau of Labor Statistics

[4] A szerző köszönetet mond a Gábor Dénes-díjasok klubja tagjainak a témával kapcsolatos észrevételeikért és gondolataikért.

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*