Mindent visz

Maradjunk még egy pillanatra az előző bejegyzésnél. A Gábor Dénes-díjasok klubjában a „győztes mindent visz”, avagy „a szupersztárok mindenki ellen” jelenségről is említést tettem. Tulajdonképpen egyszerű dologról van szó: mivel az interneten gyakorlatilag mindenki hozzáférhet egy csomó forráshoz, információhoz, szolgáltatáshoz, mivel a minőségükkel, használhatóságukkal kapcsolatos vélemények szabadon terjedhetnek, a sikeresebbek, népszerűbbek egyre sikeresebbek és népszerűbbek lesznek, a pozitív spirál gyorsan húzza őket felfelé, míg a többiek eltűnnek alant a szürke ködben.

Nos, Nathan Harden valami hasonlót jövendöl a felsőoktatás intézményeivel kapcsolatban a „The End of the University as We Know It” című írásában. Legfontosabb jóslatait rögtön a cikk elején megadja:

(1) az elkövetkező ötven évben az USA felsőoktatási intézményeinek fele el fog tűnni;

(2) az alapszintű képzés (college-level) mindenki számára ingyenes lesz; a hagyományos „fizikai” campusok sokfelé kimennek a divatból, elavulttá válnak;

(3) oktatók tízezrei veszítik el az állásukat;

(4) az alapfokú diploma (bachelor degree) irrelevánssá válik;

(5) tíz év múlva a Harvardnak tízmillió hallgatója lesz.

Harden szerint ezeket a változásokat a technológiai fejlődés hozza magával. Nem más ez, mint a fentebb leírt „a győztes mindent visz” jelenség.

Az elkövetkező években az online oktatás szerepe és kiterjedése erőtelesen növekedni fog. Talán nem lesz olyan jó, mint a hagyományos, a személyes jelenlétre, személyes tanár-diák és diák-diák kontaktusra épülő oktatási forma, de egy sor technikai megoldásnak, alkalmazásnak (multimédia, közösségi hálók stb.) köszönhetően „elég jó lesz”, sokaknak teljesen megfelel majd, már csak azért is, mert a fizikai jelenlétet igénylő programokon való részvétel sokkal drágább, az amerikai egyetemisták az emelkedő tandíjak és ottani diákhitel miatt már így is adósságban úsznak.

A tanterem virtualizálódik.

Tény, hogy az elit egyetemek (Harvard, MIT, Stanford stb.) online kurzusai egyre határozottabban vannak jelen a piacon. Ezek a kurzusok jelentős részben ingyenesek, bárki számára elérhetők. („Massive Open Online Courses” – így nevezi ezeket Harden.) A népszerűbbekre már most tízezrével regisztrálnak szerte a nagyvilágból. Megindult az ilyen kurzuson letett vizsgák hivatalos elfogadása. A következmény: mindenki a nagyok népszerű online programjaira igyekszik majd, a győztesek mindent visznek, a többiek pedig súlyosbodó anyagi gondokkal fognak szembenézni, azok minden következményével.

A „márkás” intézmények ingyenes vagy olcsó, jó minőségű virtuális kurzusokkal magukhoz tudják kötni a tömegeket. A meccset az nyeri meg, aki időben és eredményesen fel tud ülni a virtualizálódási hullám hátára, ügyesen kihasználja saját tudását, hírnevét és anyagi lehetőségeit. A többi már megy magától. Nagyrészt ingyenes virtuális tömegképzés a legjobbaknál, hagyományos, drágább tantermi, illetve vegyes képzés az elitnek szintén a legjobbaknál – valami ilyesmi a jövőkép. A többiek egyre több programjukon fognak aggregátori szereppel próbálkozni, vagyis online kurzusokat ajánlanak a hallgatóiknak a legjobbaktól, és igyekeznek ezeket saját komponensekkel kiegészíteni, ki mire képes.

Logikus ez így, az átalakulás trendjét tapasztalatok és statisztikák is igazolják. Mindazonáltal megemlítenék egy problémát. A virtuális kurzusok, az online, multimédiás, interaktív tananyagok tényleg egyre jobbak. Ezeket viszont azok tudják eredményesen használni, akik digitálisan írástudók, megértik amit ír vagy mutat nekik a számítógép, be tudnak kapcsolódni egy értelmes internetes beszélgetésbe, el tudják választani az ocsút a búzától, értelmes döntéseket tudnak hozni a haladásukról. Ehhez nagyon jó alapozás kell az általános és középiskolákban, meg otthon is persze. Javulna a helyzet ezen a téren? Erős kétségeim vannak. A felsőoktatás intézményei erőteljesebben fognak polarizálódni, de a hallgatók is.

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.