Angyalok

Rubin Szilárd: Aprószentek. A sajtóban olvastam ismertetéseket erről a könyvről, illetve írója felfedezéséről vagy újrafelfedezéséről, de valószínűleg ezek nélkül is megvettem volna.

A történet Törökszentmiklóson játszódik. Sokszor utaztam át ezen a városon vonaton, mivel a debreceni vonalon van, amerre gyakran járok. Egyszer még egy csapat katonával is táboroztam arrafelé, nem magában a városban, hanem a környékén valamilyen mezőgazdasági telepen, ahol kukoricát törtünk egy vidám hónapon át.

Dokumentumkrimi – talán így lehetne meghatározni a könyv műfaját. Átmenet a szociográfia és a szépirodalom között. A valóság és az írói fantázia keveredése. Töredékes mű, szerkesztője több darabból rakta össze, ezért olyan, mint amikor egy régész cserépdarabokból megpróbál rekonstruálni egy edényt, de még az sem biztos, hogy a megtalált és összerakott darabok ugyanabból a csuporból származnak. A fantáziánkra van bízva, hogy a hiányzó darabokat pótoljuk, ami egyáltalán nem baj, sőt: mindenki tesztelheti, hogy milyen attitűdök és előítéletek munkálnak benne.

Törökszentmiklós, korai ötvenes évek. A városban kislányok tűnnek el. Félelem, rémület, gyanakvás mindenfelé. A lányokat megtalálják: kegyetlen gyilkosság történt. De ki a bűnös? A válasz mindvégig rejtély marad. Vannak vádlottak és ítéletek, van bűnhődés, de a rejtély nem oldódik meg. A sejtetett megoldás – egy mezővárosi prostituált, az anyja és valamilyen szovjet katonai szál – csak sejtés marad: legalább annyira elképzelhetetlen, mint amennyire elképzelhető.

A legfontosabb kérdésekhez, hogy ki is az a Piroska, mi van a fejében, mit gondol, mit érez, egy lépéssel sem jutunk közelebb. Az író kerülgeti, cserkészi, de megfejteni nem tudja. Ha van egyáltalán mit megfejteni.

Töredékessége ellenére a könyv nagyon jól olvasható¸ egyes részei igazi írói nagyságot tükröznek; egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem és elolvastam.  

2012. augusztus 24. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.