Szaggatott

Tulajdonképpen viccesnek tűnik, de nem az. Egy Basex nevű cég (ha jól tudom, a Microsoft megbízásából) felmérést készített a munka közbeni megszakítások által okozott veszteségekről.

De mi is az a megszakítás? Dolgozom valamin, mondjuk diasort készítek vagy tanulmányt írok, amikor valami elvonja a figyelmemet: belép egy kollega, áthívnak egy másik szobába, értekezletre kell mennem, megcsörren a telefon, befut egy elektronikus levél, valamilyen okból átváltok egy másik feladatra, esetleg saját jószántamból megnézem egy hírportálon, hogy mi újság, vagy elszörfölök az interneten valamerre unalomból vagy valamilyen frusztrációt kompenzálandó. Nos, ezek a megszakítások.

A Basex vett egy szép nagy mintát, kiszámolták, hogy egy átlagos alkalmazottnál egy órára átlagosan mennyi megszakítás jut, az illető hány perc múlva tud újból munkába lendülni, mindezekből kiszámolták az éves időveszteséget, azt megszorozták az átlagos órabérrel… és …és kijött nekik évi egy trillió dollár az Egyesült Államokra. Egy trillió… Az bizony sok pénz.

A Basex azt is kimutatta, hogy a „multitasking”, vagyis a párhuzamos feladatok közötti cikázás manapság normális jelenség.

Tehát: különböző feladatok között ugrálunk, a munkánkat gyakran megszakítják hol ezzel, hol azzal, a keletkező veszteség számszerűsíthető és fölöttébb tetemes. Vegyük észre, hogy a megszakítások java részében a technológia a ludas: telefon, e-mail, a világháló szirénhangja. A technológia sokat ad a hatékonysághoz, de el is vesz belőle.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.