Fog

Pár hónappal ezelőtt az MBA program akciótanulási kurzusán egy hallgatói csapat érdekes megbízást kapott egy hazai cégtől: vizsgálják meg, milyen esélyei vannak a 3D-s printelés elterjedésének a hazai fogászati piacon. Átnézték a fogászati kezelések folyamatait, adatokat gyűjtöttek, költségeket és bevételeket kalkuláltak, osztottak, szoroztak, majd azzal a konklúzióval álltak elő, hogy az esélyek rosszak, gazdaságossági megfontolások miatt megmarad a megszokott rendszer.

Ma délután (sajnos) be kellett néznem a fogászomhoz. A kezelés végén megkérdeztem tőle, hallott-e már a 3D-s printelésről. Persze! – válaszolta. Tudna például koronát printelni? Igen, tudna. Neki magának még nincs printere, túl drága lenne, de van ilyen szolgáltatás, most is használhatná. Szakmai alapon dönti el, hogy a hagyományos vagy a printeres eljárást választja-e éppen. Ez is van, az is van.

Mi ebből a tanulság? A hallgatók elemezésében valószínűleg sok igazság volt, amikor a beszámolójuk készült. Csakhogy az közel fél évvel ezelőtt volt. Egy olyan digitális technológia, mint a 3D-s szkennelés és printelés őrült iramban tud fejlődni. Gyorsabban, mint egykor a számítógép. Mivel nagyrészt elektronikáról, digitalizálásáról, szoftverről van szó, az árak is lefelé szánkázhatnak. A technika fejlődik, az árak esnek. Digital dentistry, disruption of dentistry. A konklúziókat ajánlatos rendszeresen felülvizsgálni.

Közben Chris Anderson is megírta a Makers-t. Jövő héten vissza kell mennem a fogorvosomhoz – megkérdezem tőle, olvasta-e.

 

 

 

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.