Egy este a Katonában

Katona József Színház: A Mizantróp. Már az első percekben elhangzik az ítélet: a világ rothadt, a világ kibírhatatlan, mert nincs helye benne az őszinte véleménynek. Az ítéleteknek piaca van, amit a „valamit valamiért” elve mozgat: ha te dicsérsz engem, akkor én is jó leszek tehozzád. Minden át van politizálva, kéz kezet mos, mindent áthat a viszonosságra váró számítás, senki sem adhatja önmagát, senki sem mondhatja egy vacak (mondhatnám csúnyábban is) szonettről, hogy az egy vacak szonett. Alceste az egyetlen, aki kimondja, és a darab tulajdonképpen arról szól, hogy mire megy ezzel, lehet-e így élni, működőképes-e egy olyan társadalom, ahol mindenki mindenkihez őszinte.

Tényleg, mire jut Alceste? Használ valakinek Alceste? Használ önmagának? Használ a szerelmének? Az utolsó kép által felmutatott megoldás lenne a kívánatos? Fogas kérdés. Lendületes, eleven előadás, sok utalás a mai közállapotokra. Pontosabban szólva nem is kell sok utalás, a darab egyszerűen a máról, a mához szól, kétség nem fér hozzá.

A Katona előterét alaposan átalakították. Jobbra kiskocsma, lehet enni-inni, akár sonkás rántottát is kaphatok. Balra képek a futó előadásokról, hátul a sarokban kis bolt mindenféle csábító vásárfiával. Nekem bejön ez az egész. Vettem egy „abszolváld a makikat” feliratú tarisznyát. Láttam Übü-bögrét (Szahar!), és bánom, hogy nem vettem meg, de sebaj, majd legközelebb. Örülnék, ha a régebbi előadásokat is kiadnák DVD-n.

       

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.