Rangsorok

Egy innovációs kérdésekkel foglalkozó rövid tanulmányon dolgozom éppen. Idemásolok egy részt az elejéből.

————————————

Az egyik vezető globális szoftvercég új fejlesztési központot nyit Magyarországon. A világ egyik legnagyobb csúcstechnológiai vállalata létszámcsökkentést hajt végre budapesti kutató-fejlesztő központjában. Ez a két hír pár nap különbséggel jelent meg a sajtóban 2012 őszén. Az első pozitív, a második negatív. Együttes megjelenésük véletlen, de jól mutatja az innováció magyarországi helyzetének sajátos állapotát, ahol jó hírek rosszakkal keverednek, ahol az emelkedésnek és a lecsúszásnak egyformán megvan az esélye.

Magyarország e téren nincs egyedül. A fenti két hír megjelenésével egy időben több tucat vezető kutató nyílt levélben figyelmeztette Európa vezető politikusait arra, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakban ne engedjék csökkenteni az innovációra fordítható pénzügyi keretet. Nyilván azért tették ezt, mert egyfelől érzik és tapasztalják, hogy – érthető okokból – erős a csábítás az állami kiadások csökkentésére, másfelől meg vannak győződve arról, hogy az ilyen jelegű megszorítások súlyos következményekkel járnának Európa jövőjére és versenyképességére nézve.

A vészharangot az Amerikai Egyesült Államokban is megkondították. A pártoktól független szakértőkből álló The Information Technology and Innovation Foundation (ITIF) 2009-ben The Atlantic Century  címmel jelentést adott ki az innováció állapotáról 36 országban. Két évvel később újabbat adtak ki, a vizsgálatot 44 országra kiterjesztve. Ebben megállapították, hogy az USA és az Európai Unió pozíciója a globális innovációs versenyben egyaránt romlik. A legjelentősebb javulást Délkelet-Ázsiában és Kelet-Európa egyes országaiban észlelték, az utóbbiak között említve Ciprust, Szlovéniát, Észtországot, a Cseh Köztársaságot és Lettországot. Természetesen nem feledkeznek meg arról, hogy a felzárkózó országokban könnyebb látványos fejlődést produkálni, mégis arra figyelmeztetnek, hogy megfelelő lépések nélkül egyes fejlett országok, így az USA is, negatív spirálba kerülhetnek. Kiemelik, hogy az innovációs versenyben való helytálláshoz különösen agresszív előnyomulásra van szükség a „jövő iparágaiban”, így az informatikában, a robotikában, a nanotechnológiában, a biotechnológiában és a fejlett üzleti szolgáltatások területén, miközben a fontos hagyományos iparágakban sem szabad teret veszíteni. A versenyképesség javítása egyes nem üzleti területek, így például az államigazgatás és az egészségügy erőteljes informatizálását is igényli.

Az ITIF jelentése szerint a vizsgált országok közül Szingapúr a leginnovatívabb, majd Finnország és Svédország következik. Az évtizedekig vezető innovációs nagyhatalomnak számító USA csak negyedik a listán. (Természetesen más képet kapnánk, ha az egyes államokat önálló országoknak tekintenénk.) Az EU15 és EU25 egységes régióként kezelve a 18., illetve a 19. a rangsorban. Az EU10-nek a 27. helyet adták. Ausztria a 17., a Cseh Köztársaság a 20., Észtország a 21., Magyarország pedig a 22. helyen áll, tehát valahol a középmezőnyben.

Érdemes egy pillantást vetni az 1999 és 2011 közötti változás mértéke szerint összeállított rangsorra is. Ezen Kína számít a legdinamikusabban fejlődő országnak, Ciprus a 3., Szlovénia a 4., Észtország az 5., a Cseh Köztársaság a 6., Lettország a 7., Magyarország a 11.  E listán az olyan fejlett országok, mint az USA, Svédország vagy Németország, csak a harmincas-negyvenes szekcióban kaptak helyet.

Bár minden ilyen rangsorban sok a módszertani bizonytalanság (különösen azokban, amelyek nem statisztikai adatokra, hanem személyes véleményekre támaszkodnak), az Atlantic Century jelentések heves pozícióharcot és a mezőnyben való élénk mozgást tükröznek. Az innovációs verseny valóban globális jellegűvé vált, a korábbi időszak vezető országait állandó tűz alatt tartják egyes dinamikusan fejlődő országok. Az OECD 2012. évi a tudományos és technológiai fejlődésről szóló jelentése szerint a 2008-ban kezdődött gazdasági válság felgyorsította a trendek egy részét és felnagyított bizonyos innovációs vonatkozású kihívásokat. Az új helyzethez egyes országok gyorsan alkalmazkodtak, mások viszont lelassultak vagy kifejezetten „lefagytak”, vagyis a mezőnyben a versenyzők között távolságok megnőttek. A válság első sokkja szinte mindenütt negatív hatással volt az innovációra, a visszaesés után viszont csak egyes országok tudtak újra emelkedni. Az innováció szempontjából legaktívabb országok közül érdemes például megemlíteni a visszaesést mutató Svédország és Finnország, valamint a gyorsan és határozottan fejlődő Dél-Korea dinamikájában mutatkozó különbséget.

A prognózisokban nagy a bizonytalanság. Az OECD említett jelentése szerint a válság által leginkább sújtott országokban (így Dél- és Kelet-Európa) egyes államaiban  legfeljebb mérsékelt javulás várható az üzleti és állami innovációs célú kiadások terén. Pozitív példa a válságot megfelelő alapokkal és ellenállóképességgel fogadó Németország és Észak-Európa. Nehezen ítélhető meg olyan országok „innovációs jövője” mint például Franciaország, Japán, az Egyesült Királyság és az USA.

Mindezekből látható, hogy innováció világtérképén figyelemre méltó változások történnek. A továbbiakban az üzleti szervezetek által végzett innovációs tevékenységekre koncentrálunk, és azok „vándorlásának” logikáját igyekszünk bemutatni, majd a tanulmány végén visszatérünk Kelet-Közép-Európa egyes országai és közöttük Magyarország innovációs versenyhelyzetére.   

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.