Fentről és lentről

Könyv: Kováts Judit: Megtagadva.

Nemrég olvastam el Anthony Beevor új könyvét a második világháborúról. A történész szerző általam ismert legjobb műve a pár évvel ezelőtt megjelent Sztálingrád. Lehet, hogy egy tudós történész nem értene velem egyet, és azt mondaná, van ennél pontosabb, alaposabb, a tudományosság követelményeinek jobban megfelelő feldolgozás is. Aligha tudnék vele vitatkozni.

Nálam mégis a Sztálingrád az első. Hogy miért? Például azért, mert miközben Beevor a nagy hadmozdulatokat, a front, a csataterek és a vezérkari tanácstermek történéseit elemzi, gyakran leszáll a földre, és leveleken, naplóbejegyzéseken, személyes beszámolókon keresztül azt is bemutatja, hogy élték át az egyszerű emberek az eseményeket: mit éreztek, amikor először hallottak a háború kitöréséről, hogyan reagáltak, amikor az első bombázó megjelent a fejük felett, amikor az ellenséges csapatok körülzárták a városukat… Százezres, félmilliós hadseregek erre-arra – ez így nehezen felfogható; statisztikai adatnak nyilván pontos, de kevéssé érinti meg az embert, olyan, mintha egy sakktáblán tologatnák ide-oda a figurákat.

Az új könyv, amely jóval vaskosabb a Sztálingrádnál, kevesebb személyes részt tartalmaz, ami nem csoda: óriási időtávot, történelmi események hosszú sorát kell átfognia, amit csak a magasból, a felhők közül szemlélődve lehet megtenni, ritkán lehet leereszkedni a földre. Beevor a történelmi események ok-okozati láncolatait igyekszik feltárni. Rögtön az elején a második világháború kitörését az első lezárásával magyarázza. Az ő története nem 1939 szeptemberében, hanem 1918-ban indul, a világháború első lövése nála nem Európában dördül el, hanem valahol Ázsiában, egy keleties nevű folyó mellett, ahol Zsukov ravasz taktikával visszaszorította a Kínában kegyetlen háborút folytató japánokat.

Az események logikájának bemutatásához magasra kell emelkednie, ahonnan térkép a táj. Tankoszlopok, seregtestek erre-arra. Csaták, diplomáciai manőverek, tömegek sorsát megváltoztató döntések és akciók leírása. Beevornak történészként ez a dolga.

A Megtagadva hőse, egy fiatal, gimnazista korú lány viszont a földön jár, onnan néz mindenre, éppen ezért nem is lát messzire. Valahol Magyarország északkeleti sarkában élhetett– a konkrét helyekre való utalások mellett abból gondolom ezt, hogy sikárkózásnak nevezi a jégen való csúszkálást és dücskőnek a fatuskót.

A történet 1942-ben indul. Ez Sztálingrád éve. 1941-ben a németek eljutottak Moszkváig, de a város kapujában megállították őket. 1942-ben a Kaukázus és Sztálingrád felé vették az irányt. Elérték a Dont, eljutottak a Volgáig, körbezárták Sztálin városát és gyakorlatilag porig rombolták. Elfoglalni azonban nem tudták: Paulus hadseregét 42-43 nyarán a szovjet hadsereg katonái bekerítették, megindult az ellentámadás.

A térképek és az események ott vannak Beevor könyvében. A Donnál, a nevezetes kanyarban ott volt a magyar hadsereg is. Beevor talán egy-két mondatban tesz említést róla, de a románokról vagy az olaszokról sem szól sokkal többet. Az ő térképén kicsik és jelentéktelenek.

A Megtagadva gimnazistájának valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy amíg ő iskolába jár, mi történik Sztálingrádban, mi történik a Donnál. Amit tudott, a korabeli propagandából és talán mindenféle mendemondákból tudta. Osztálytársaival együtt a kormányzó fiába volt szerelmes. Napjai egyformán teltek. A megszokott rendet először a zsidók deportálása borította fel. Különös, megrázó élmény: szomszédokat, ismerősöket, iskolatársakat visznek el. Nem tudja hova, nem tudja miért. A deportálás után a megmaradt vagyon széthordása következik; ismerőseivel és saját családjával együtt ebben a lány is részt vesz, ez is a személyes élményekhez tartozik.

Az igazi változást azonban a front közeledése hozza el. Megindulnak a bombázások, a légiriadók alatt házi építésű bunkerekben kell meghúzódni, sok emberrel összezsúfolódva. Megérkeznek a visszavonuló német és magyar csapatok, megszállják a falut, kitörést terveznek, előrenyomulnak, visszavonulnak, a front ide-oda hullámzik. Halottak, égő házak, kilőtt járművek, döglött lovak mindenfelé. A lány mindent lát, mindent átél, miközben valószínűleg semmit sem tud az események logikájáról, magyarázatairól, összefüggéseiről. Neki nem térkép a táj, ő személyesen találkozik a kert végében hirtelen felbukkanó lovas kozákkal.

Egy napon megjelennek a Vörös Hadsereg katonái. A lányt többször megerőszakolják, a családot kifosztják, tagjait kényszermunkára hurcolják: romokat takarítanak, döglött lovakat ásnak el, katonákra főznek és mosnak. Erőszak, megaláztatás, állandó életveszély, sebek, betegségek, tetű, fertőzés… Kegyetlen élmények. Honnan jöttek ezek a katonák, hogy kerültek ide, mi minden történt velük, mire ide értek – a lány semmit nem tud erről, miközben mindent átél. Története megrázó, mélyen elgondolkodtató. De annak is örülök, hogy előtte éppen Beevor könyvét olvastam. 

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.