Lassul

Végezzünk el egy gondolatkísérletet! – javasolja friss tanulmányában Robert Gordon, a Northwestern University professzora. Tételezzük fel, hogy két lehetőség közül választhatsz! Az első: csak azokat az elektronikai eszközöket használhatod ezentúl, amelyek már 2002 előtt is léteztek: lesz laptopod Windows 98-cal, vásárolhatsz az Amazonon, és a vízvezetéket is megtarthatod a lakásodban. A másik: rendelkezésedre áll minden 2002 után született technikai újdonság, Facebook, Twitter, iPhone stb., de le kell mondanod az otthoni vízvezetékről. Ha mosakodni, mosni, főzni akarsz, el kell ballagnod egy kúthoz megtölteni a vödrödet, és természetesen a WC-ben sincs vízöblítés: ha éjszaka problémád adódik, ki kell ballagnod a kert végében álló csinos faházba.

Nos, melyiket választanád?

E kísérlet annak eldöntésében segít minket, hogy mely korok innovációi gyakorolnak nagyobb, fontosabb hatást az életünkre. Mások is felették már ezt a kérdést, én is írtam a „mosógép vagy internet?” dilemmáról. Robert Gordon tanulmánya a gazdasági növekedés és a termelékenység problémájára koncentrál. Rögtön az elején van benne egy grafikon, amely az egy főre eső GDP növekedését mutatja 1300 és napjaink között Angliában és az USÁ-ban, vagyis a technikai fejlődés két frontországában.

Az első szembeötlő megállapítás: 1700 előtt gyakolatilag nem volt növekedés, a görbe vízszintes. Utána egészen 1870-ig volt némi gyarapodás, de nagyon csekély, alig kimutatható. A nagy ugrás a 19. század vége felé következett be, amikor vigyázó szemünket már Amerikára kell vetnünk: 1891 és 1972 között a termelékenység átlagos évi növekedési üteme 2,33% volt. Ez volt a második technológiai forradalom korszaka (az első lényegében a gőzgépeké volt valamivel korábban), ekkor jelentek meg és terjedtek el a robbanómotorok, a villannyal hajtott háztartási cikkek, a repülőgépek, a modern gyógyszerek, a telegráf, a telefon, ekkor épültek ki a modern út- és vasúthálózatok stb.

A második forradalom újításai radikálisan átalakították az életünket: a nőknek nem kellett többé vizet hordaniuk és dézsában mosniuk, a városokat nem kellett folyamatosan megtisztítani a lócitromtól, nem kellett napokig utazni azért, hogy átadjunk valamilyen fontos üzenetet Jimnek vagy Billnek. A termelékenység gyors növekedése ennek a hosszú aranykornak köszönhető.

A csodák azonban nem tartanak örökké. A termelékenység átlagos növekedése 1972 és 1996 között 1,38%-ra esett vissza.

A harmadik technológiai forradalom, az infokommunikációs technológiáé csak rövid felvirágzást hozott: 1996 és 2004 között 2,46% volt az éves növekedés, vagyis éves átlagban nagyobb, mint 1891 és 1972 között, ez a periódus azonban már a múlté: 2004 és 2012 között az USA csak évi 1,33%-os növekedéssel büszkélkedhet a termelékenység terén.

Gordon professzor tanulmány szerint elképzelhető, hogy a jövőben ennyi sem lesz: a nagy fellendülés egyszeri eseményeknek köszönhető, amelyek megtörténtek, de természetüknél fogva nem ismétlődnek meg. Ilyen például a nők kivonulása a háztartásokból és bevonulása a szervezett munkába, a vízhordástól és a kézi mosástól való megszabadulás, sok fizikai munka gépesítése, az urbanizálódás, a nagyüzemi mezőgazdaság megjelenése, a közoktatás elterjedése, a nagy járványok megszüntetése stb. A tartalékok kimerültek, most a csökkenő hozadék törvényével nézünk szembe. Növekedés inkább a felzárkózó országokban várható, ahol vannak még tartalékok, de a leírtakból az következik, hogy idővel azok is ki fognak merülni.

Érdekesek ezek a statisztikák, a gondolatmenet nem kevésébé, kétségtelenül gondolkodóba ejti az embert az innováció természetéről, hasznáról, következményeiről. Mostanában például azt hallom itthon, hogy hazánkban recesszió van, csökken a GDP, miközben (állítólag) nő a foglalkoztatottság. Én ebből arra következtetek, hogy több emberrel kevesebb nemzeti összterméket állítunk elő, vagyis csökken a termelékenység. Tévedek talán?  

  

 

 

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*