Sanghaj

Szombat délelőtt körbelátogattam mind a hat IMM MBÁ-s akciótanulási csapatot. Mindegyikük más-más vállalattól kapott megoldandó problémát. A projekteket júniusban indítottuk el a Purdue Egyetemen, Indianában. Több mint három hónap telt el azóta. A mezőny erősen széthúzódott: egyik-másik csapat az utolsó simításoknál, egyeztetéseknél tart, másoknak viszont még keményen kell dolgozniuk.

Délután utazás Sanghajba. A fehér, kígyószerű vonat elhagyja a pekingi pályaudvart , 300 km per órás sebességig gyorsít föl, és ezt tarja a végállomásig, minimális ingadozással. A tájat egészen Sanghajig ugyanaz a sárgás szmog borítja, mint Pekinget. Néha mindössze pár száz méter a látótávolság. A közeli hegyeknek csak a körvonalát tudom kivenni. A horizonton egyre másra bukkannak fel az új városok húsz-harminc emeletes toronyházai. A falvak kicsik, szürkék, a vonatból is érzékelhető a szegénység, a házak egyformák, gyanús tavak, szemétlerakók mindenfelé, telepített erdők, mérnöki rendbe szervezett facsoportok.

A földeken sok kis parcella, kevés gép, sok kézzel dolgozó ember. Néha kilométereken át csak fóliasátrakat látni, vagy egyformán megépített üvegházakat. Ha nagy táblákon, korszerű eszközökkel dolgoznának, valószínűleg az emberek harmadára, háromnegyedére nem lenne szükség a mezőgazdaságban, ami itt több százmillió embernek jelentene megélhetési gondokat.

A szuperexpressz plafonjára szerelt monitorokon a Sissi harmadik (?) része megy, angolul beszélnek benne kínai feliratozással, a végén a velencei jelenettel és a császári himnusszal. A filmet néha megszakítják, egy bemondónő beszél kínaiul, olyan, mintha elmagyarázná, mi történik éppen. Propagandafilmeket is vetítenek, vidám, éneklő, éljenző tömegekkel.

Vasárnap szervezett városnézés Sanghajban. A levegő meglepően tiszta, a városban sok a fa és a virág. Felmegyünk az egyik felhőkarcoló tetejére, de a várost itt sem lehet szemmel befogni; a vezetőnk szerint 18 millió ember él itt. A folyón rengeteg uszály. Autócsodák mindenfelé. A régi bazárban szinte áthatolhatatlan tömeg, állandóan dudáló motorbiciklik, kordék, különös család- és teherhordó járműhibridek. Szupermodern utcák, negyedek között felbukkanó kellemetlen szagú, lepusztult nyomorszigetek. Kérdés, meddig bírja el a társadalom ezt az elképesztő differenciálódást, a szélsőségeknek ezt az egymás mellett élését.

Vacsora közben beszélgetés az egyik hallgatóval. egyetemen dolgozik, a vállalati kapcsolatok építése a feladata. A kormányuk vállalati-egyetemi partnerségben lebonyolított kutatás-fejlesztési programokat támogat. Megosztjuk egymással a tapasztalatainkat.

   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.