Látogatások

Tegnap reggel. Pekingben éjszaka esett az eső, a reggel párás, ködös, de hamarosan kitisztul valamelyest, beáll a megszokott sárgásszürke égbolt, halvány, szűrt napsütéssel.

Busz jön értünk és a sűrű reggeli forgalomban nagyokat dudálva, merész sávváltásokkal, a pénz főutcáján (bankok, biztosítók épületei kilométereken át) kivisz a Déli Pályaudvarra. Az épület gigantikus kupolája alatt minden bizonnyal mind a három budapesti főpályaudvar egyszerre elférne. Repülőterekre emlékeztető beléptetési rendszer, a csomagok átvilágítása, pazar boltok, büfék, éttermek mindenfelé sok helyi termékkel. Az indulások és az érkezések hatalmas monitorokon, a kínai feliratok ellenére a számokból és jelekből mindent ki lehet találni. Elektronika, villogó monitorok mindenfelé, tucatszámra. Az egyik sarokban tábornoknak öltözött hordárok.

Számozott kapuk újabb beléptetési rendszerrel, elegáns segítőkkel, akiknek a kezében állandóan szól az adóvevő. A kapunál jegy- és útlevél-ellenőrzés. Kapunyitáskor a vonat már bent áll, hófehér kocsik, rakétaorrú, áramvonalas mozdony. Észrevétlenül indul, zökkenők és rángatás nélkül 305 kilométer per órára gyorsít fel. A kocsi falán elektronikus információs tábla: sebesség, hol vagyunk, hány fok van kint stb.

Elhagyjuk Pekinget, a vonat lassít, leszállás az első állomáson Wuqing városában. Az állomás vadonatúj, mellette kilométer hosszú parkoló és beláthatatlan méretű, amerikaias, álolasz stílusban épült, luxus bevásárlóközpont. Széles, négy-hatsávos utak mindenfelé, hibátlan, sima aszfaltozással. Minden mintha a múlt hónapban készült volna el.

Rövid buszozás után megérkezünk az Amazon burjánzó parkkal körülvett helyi logisztikai központjába. Kilométer hosszú, több száz méter széles, szabadon álló raktárépület, a túlsó végét folyamatosan építik tovább. A bejáratnál detektoros ellenőrzés: fényképezőgépet, telefont, laptopot, órát tilos bevinni. Itt lakik az Amazon, ide futnak be a könyvek és a mindenféle egyebek, itt rendeződnek csomagokká az interneten befutott megrendelések szerint, innen indulnak el kínai célpontjuk felé.

Több futballpályányi területen rendezett város embermagasságú, kis rekeszekre bontott könyvespolcokból. Szigorú elektronikus árukövetési rendszer, sűrűn beépített ellenőrzési pontokkal.  Villogó, a plafonról kábeleken lógó vonalkód-leolvasók, szkennerek, monitorok. Több futószalagra számítottam, de csak egyet láttam, az árut kis kocsikon emberek viszik, vagy nyolcszázan dolgoznak itt két műszakba szervezve. A központ vezetője elmagyarázza a folyamatot, az „inbound” és az „outbound” lépéseit, majd végigjárjuk az áru útját.

Az Amazonnak már tizenöt ilyen központja működik Kínában, a többit még építik.

Ebéd, majd egy helyi gyógyszergyár következik. Szupermodern irodaépület, valójában inkább kiállítócsarnok, elképesztő gazdagságot mutató, az Erkelre emlékeztető színházteremmel, luxustárgyalókkal, íves márványlépcsőkkel, hatalmas szobrokkal. Az egyik teremben mindenféle elektronikus diagnosztikai berendezések, az egyik vállalkozó szellemű hallgatóról másodperceken belül diagnózist készítenek – szerencsére minden rendben, mondja a fehér köpenyes asszisztenshölgy.

Filmet vetítenek, megtudjuk belőle, hogy a gyár filozófiája az ősi kínai gyógyászat összekapcsolása a modern tudománnyal. A termékeik természetesen az interneten is megrendelhetők. Egyetemi kísérőnk szerint a kapacitásukat pár éven belül a mostani négyszeresére tervezik növelni. A laboratóriumokat és a gyártóüzemeket sajnos csak kívülről lehet megnézni, meg kell elégednünk egy filmes bemutatóval.

Újra buszozás, indulás a szomszéd városba Tianjinba. Hat-nyolc-tízsávos, vadonatúj autópályák mindenfelé, két-három-négyszintes hidakkal, fel- és lejárókkal. Kopár horizont rengeteg épülő, húsz-harmincemeletes lakótelepi toronyházzal. Sokban még nem laknak, a beépítetlen ablakokon átlátszik a sárgásszürke égbolt. A nagyvárost nemrég húzták fel, 16-18 millió ember lakik már itt, nem kizárt, hogy egyszer össze fog érni Pekinggel. Lakótornyok kilométereken át. Érkezés a Tianjin Egyetemre. Amerikaias campus, a közgazdasági és üzleti kar épülete előtt fogadóbizottság, fotózás. Az épület előtt sorakozó kocsik márkájából ítélve a professzorokat itt kellően megbecsülik. Az egyetem rövidesen új területet kap, a kiterjedése megduplázódik.

A dékán köszöntője után az iskola egyik tanszékvezető tanára az ellátási láncok menedzsmentjéről tart előadást. Tárgyalások majd vacsora egy tradicionális étteremben. Kínai asztalszomszédom angolt tanít, a nyelvoktatás helyi problémáiról beszélgetünk. Az egyik MBA-s hallgatóval egy magyar vállalkozás stratégiáját és vezetési nehézségeit  elemezzük, csoportjának pár nap múlva erről kell beszámolnia.

Közben beesteledik, kigyúlnak a fények, és a város ettől hirtelen és meglepően megszépül: a pazar világítás szellemes és dinamikus, gondosan megtervezett. Hajózás a városközpontot átszelő folyón, forduló a császár kőből faragott hajójánál, majd indulás a pályaudvarra. Beléptetés, útlevél-ellenőrzés a megszokott rendben. A vonat most csak 295-ig gyorsít. Többen a házi feladatukon dolgoznak a laptopjukon. Át a kivilágított Pekingen.

 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.