Szigetek

Peking, vasárnap reggel. Kilépek az egyetem modern vendégházának kapuján. Kétszer balra fordulok, kerülgetem a biciklis fiatalokat, átmegyek egy kis hídon. Utcai árusok tűnnek fel, mindenfélét árulnak, képeslapot, pálcikára szúrt sült húst, kukoricát, képeslapot. Megint balra fordulok, száz méterre járhatok a vendégháztól. Jobbra régi, talán az ötvenes-hatvanas években épített emeletes kockaházak. Régi lakótelep, az ablakok a második emeletig berácsozva. Sajátos sziget az egyetemen, másik világ, mintha ittfelejtették volna. Az utca másik oldalán elkerített barakkok, talán ezekben is laknak, esetleg dolgoznak valamit, vagy mindkettő. Erős szag, a csatornázás itt is gond lehet. Az utcán sok az idős arc. Kopott, földszintes sorház egyik utcai helyiségében modern, könyvesbolttal kombinált teázó, mellette kis üzlet fénymásolókkal telepakolva.

Két-háromszáz méter után ujra modern egyetemi épületek, vállalati kutatólaboratóriumok. Stadionnyi kulturális központ, utcai frontján jegyeket árulnak, a képekből lehet kitalálni, hogy mire: koncertekre, színházi előadásokra, a Hattyúk tava is menni fog az orosz állami belett előadásában.

Megkerülök egy nagyon szép tavat, egy kis hídon át bemegyek a közepén álló szigetre. A szélén, egy kövezett, padokkal körülvett szegletben idős emberek táncolnak valamilyen lassú helyi tánczenére. A szünetekben mozdulatokat, lépéseket tanítanak egymásnak. Fiatalok nézik és fényképezik őket.

A fényképezés népszokás, minden egyetemi épület, szobor, kapu előtt fényképezkedő családok állnak. Olyan az egész, mintha a család felutazott volna valahonnan vidékről megnézni, hol tanul a gyerek, és most készítenek egy közös képet a CAD oktatóközpont előtt, hogy megmutassák majd a falusi szomszédoknak.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.