A kép rólam

Utcán, téren, villamoson, képernyőn, újságban… Vajon hány reklámot láthatok naponta? Talán több százat, de lehet, hogy ezret. Általában gyorsan elfelejtem őket, a tudatomig többnyire nem is jutnak el, de ez nem jelenti azt, hogy nincs hatásuk. Agyam bizonyára szorgalmasan jegyzetel, osztályoz, miközben én másra figyelek, valami egészen máson gondolkodom, vagy éppenséggel nem gondolok semmire.

Vannak számomra szimpatikus, és vannak ellenszenves reklámok. A besorolás tulajdonképpen nem a tárgyuktól függ, vagyis attól, hogy mit reklámoznak éppen, mi a hirdetés tárgya. A reklám természetesen hatni akar, ez a dolga. Aki készíti, bizonyos feltételezésekkel él, hogy mivel lehet rám hatni, mire reagálok, mire mozdulok. Vagyis van egy elképzelése arról, hogy milyen vagyok. Van egy elképzelt profilja, jellemrajza rólam. A reklámból nagyjából sejtem, hogy ez milyen. Nos, a kérdés tulajdonképpen az, hogy ez a profil szimpatikus vagy ellenszenves számomra. Ha szimpatikus, a reklám nagyobb valószínűséggel talál célba. Ha ellenszenves, könnyen lehet, hogy negatív hatást vált ki.

A politikai reklámokkal, „üzenetekkel” ugyanez a helyzet. A felém áradó befolyásolási, megnyerési kísérletekből kirajzolódik, hogy a küldőik mit gondolnak rólam, milyen kép él a fejükben engem illetően. Ez a kép is lehet szimpatikus vagy ellenszenves, bizonyos mértékig akár az üzenet tényleges tartalmától függetlenül.       

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.