CRM teszt

Kocsicserén gondolkodom, vagyis azon, hogy el kellene adni a régit és venni egy újat. A hírekből tudom, hogy Magyarországon határozottan visszaesett az új kocsik iránt kereslet, amiből annak kell következnie, hogy az eladóknak még gyorsabban kell futniuk a vevők után, mint ahogy ezt eddig tették.

Így gondolom ezt én, de úgy látszik, a valóság más.

Mivel a mostani kocsimmal alapjában véve elégedett vagyok, úgy gondoltam, hogy első megközelítésben márkahű leszek. Átböngésztem az új modellek katalógusát, majd felhívtam azt a kereskedőt, akitől a mostani autómat vettem. Jó nevű cég, nemrég bicikliztem el előttük, nyitva tartanak, a tesztautók ott állnak a parkolójukban. Első hívás, sok csengetés, a telefont nem veszi fel senki. Idővel újra próbálkoztam, el is jutottam a telefonközpontosig, aki megígérte, hogy kapcsolja a kereskedőket. Néhány kattanás, furcsa zaj, a többi néma csend.

Sebaj, mondtam magamban, modern világban élünk, itt az internet. Megtaláltam a honlapot, azon belül a „lépjen velünk kapcsolatba” oldalt, ahol szépen felajánlották, hogy küldjek nekik üzenetet, jelezve, hogy milyen számon és mikor hívjanak fel. Megadtam a nevemet, a telefonszámomat, az e-mail címemet, majd megnyomtam a „küldd el” gombot. A rendszer kétszer visszadobott, mert nem töltöttem ki két számomra érdektelen rovatot. A gép nem fogadta el az üres kockákat. Beírtam hát ezekbe egy-egy sor x-et, ez már tetszett a szoftvernek, az üzenet elment. Visszahívás viszont nem jött azóta sem.

Mire számítottam? Valami egészen másra. Arra, hogy tényleg a 21. században élünk, és hogy most tényleg nehéz új autót eladni. Minek kellett volna történnie? A telefont persze fel kellett volna venni, de most nem ezzel akarok foglalkozni, hanem a számítógépes rendszerrel. Céges honlap van, lehetne sokkal jobb is, de van. Üzenetet lehet rajta küldeni, ez is jó. Ennél azonban ma már többre van szükség. Mivel visszatérő vevő vagyok, a nevemnek, a telefonszámomnak, a drótposta-címemnek ott kell lennie az adatbázisban. Nem változott meg egyik sem. Mindhárom adat tökéletesen alkalmas az azonosításomra, a rendszernek az első beírásánál automatikusan fel kellett volna ismernie engem, érdektelen kérésekkel való zaklatás helyett legfeljebb arra kérdezve rá, hogy stimmel-e a telefonszámom – mi más kellene még egy visszahíváshoz?

Az adatbázisban nyilván a „visszatérő, szívünknek kedves” ügyfelek csoportjában kellene szerepelnem, mivel már vettem náluk új kocsit és minden szervizt is ott intéztem. Státuszomnak megfelelően automatikus választ kellett volna kapnom, hogy pusziljuk Önt, pillanatokon belül visszahívjuk, vagy akkor, amikor kéri. És ezt nem csak megígérni kellene.

Mi következik mindebből? A CRM rendszer nem működik. Sem az informatikai, sem az emberi része. Lányok, fiúk, másképp kellene ezt csinálni!                           

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.