Alapos

Móricz Zsigmond Naplójának nemrég megjelent, rendkívül gondosan szerkesztett második kötetét olvasom. Az 1926-29-es éveket fogja át.

Az író első felesége, Janka öngyilkossága után feleségül vette Simonyi Máriát, a sikeres színésznőt. Nászútra Olaszországba utaztak. Rómában pápai audenciára is elmentek, ahová a belépőt szállodájuk portása szerezte, a jó vendégeknek kijáró szolgáltatáskét. Móricz feleségének az öltözködés okozott gondot, neki magának viszont a kézcsók, ami felett végül könnyedén átsiklottak, a pápa ebben a kérdésben rugalmasnak mutatkozott. Móricz amúgy szimpatikusnak találta a szentatyát, kedves, nagy tudású öregúrnak, akivel valószínűleg szívesen elbeszélgetett volna.

A házaspár Mussolini egyik nagygyűlésére is ellátogatott; a Napló részletesen beszámol annak a népnek a cirkuszi lelkesedéséről, amely tízegynehány év múlva, a király döntését követően, amikor a rendszer órák alatt kártyavárként omlik össze, boldogan énekli majd az utcán, spontán népünnepély keretében, hogy „Benito e finito”. (Mint tudjuk, a lelkesedés korai volt, Hitler csapatai pillanatok alatt megszállták az országot.)

Móricz mindenre figyel, mindent feljegyez. Amikor az Úri muri születése idején Rozika színpadi ruhájának tervezéséhez ad útmutatásokat, Karcagra utazik, hogy a lányok öltözködését tanulmányozza. Saját szerelmi életéről is rendszeresen beszámol, a nemi aktusok nyilván nem publikálásra szánt, igen alapos leírásai miatt főhetne a magyartanárok feje, ha manapság fennállna a veszélye annak, hogy egy érdeklődő középiskolás a kezébe veszi ez a fantasztikusan érdekes kötetet. 

                         

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*