Bipoláris

Bipoláris nemzet a magyar? Ezzel a kérdéssel a napokban találkoztam a sajtóban, egy ismertetés ismertetésében. Nem jártam utána, hogy az ismertetés minek az ismertetése, de feltételezem, hogy az ötlet Jonah Lehrer Imagine: How Creativity Works című, nemrég megjelent könyvéből származik.

Maga a könyv egyébként érdekes és olvasmányos, bár az utóbbi jelző nem illik minden benne ismertetett gyakorlati példára, de el kell fogadnunk, hogy az emberek – és így az olvasók is – különbözőek: lehet, hogy én nem jövök tűzbe egy hullámlovas történetének hosszú taglalásától, mások viszont igen.

A könyv, ahogy a címéből könnyen kitalálható, a kreativitásról szól, vagyis arról, kik és hogyan találnak ki valamilyen újdonságot, jönnek rá egy nehéz probléma megoldására, alkotnak meg valami fontosat, ami addig nem létezett. Lehrert két dolog izgatja: az egyéni és a csoportos kreativitás. Gondosan összegyűjti, mit mondanak a kreativitásról és a problémamegoldásról a pszichológusok és az agykutatók, mit mutatnak az agyunk elektromos tevékenységét vizslató érzékeny műszerek, mi történik a bal és a jobb agyféltekében, miközben alkotunk.

Gondosan elválasztja egymástól a kreatív folyamat Heuréka!-pillanatait és a kivitelezéshez szükséges aprólékos és fáradságos munkát. Kutatókra hivatkozva állítja, hogy ezeket eltérő lelkiállapotok támogatják: a fáradságos kivitelezés, javítgatás, csiszolgatás például jobban megy, ha melankolikus, szomorkás, kissé depressziós hangulatban vagyunk, agyunkat koffeinnel serkentjük, míg a nagy Heuréka!-pillanatok inkább ellazultabb, vidámabb állapotokban következnek be, és egy kis sör vagy bor sem árt.

Innen ered a gondolat: az ideális kreatív alkotó bipoláris lelkületű, vagyis szélsőségek között ingadozik, hol eufória, hol mély lehangoltság vesz erőt rajta. (Azt hiszem, ilyen bipoláris volt Abby nővér anyja a Vészhelyzetben, bár emlékezetem szerint nem alkotott semmi különöset.) A bipoláris alkotónak az eufória pillanataiban nagy látomásai vannak, különleges megoldások jutnak az eszébe, majd a szomorúság, az elszontyolodás a kivitelezés fáradságos munkájában segíti.

Mit ád isten, a kutatók szerint sok nagy alkotó (művész, tudós) valóban bipoláris személyiség volt. De ilyenek lennénk mi, magyarok, úgy általában, nemzeti karakterileg? Sajátos gondolat. 

 

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*