Márkus

A hosszú hétvége egyik esős délelőttjén Harangozó Márta Márkus Lászlóval folytatott, sok fényképpel illusztrált beszélgetéseit olvasgattam.

Amikor megszülettem, Márkus éppen a szülővárosomban, Debrecen volt kezdő színész. A színháztól száz métere laktunk, a harmadik házban. Érdekes belegondolni, hogy amíg én evéssel, alvással és bőgéssel múlattam az időt, ő kicsivel odébb Bónit és Truffaldinót próbálta.

A könyvnek a Madách Színháznál töltött évekkel foglalkozó szakaszában azt a III. Richárdot is felidézik, amelyben a színész Buckingham szerepét játszotta. Megemlítik, hogy a záró csatajelenetben a színpadot és a nézőteret elárasztotta füst. Emlékszem arra is, hogy az egyik leszúrt katona a túlságosan közel esett a színpad széléhez, és félő volt, hogy gurulás közben a lándzsájával eltalálja a premiereken rendszerint az első sor kellős közepén ülő közlekedési minisztert, Csanádi Györgyöt. A nézőtéren egy pillanatra mindenki visszatartott a lélegzetét. Szerencsére az összeütközés elmaradt, a halott laza mozdulattal ügyesen átemelte a lándzsát a miniszter feje fölött. Nagy kő esett le mindenki szívéről, a közönség egy emberként fújta ki a levegőt.

Amúgy premiert akkoriban nem lehetett tartani a közlekedési miniszter nélkül. Hogy a kulturális ügyek minisztere hol volt ilyenkor, ne tőlem kérdezzék. 

    

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.